Transzferár és vírushelyzet

Szerző: | szept 21, 2020 | Uncategorized | 0 hozzászólás

Helyzet van! Vírushelyzet van! A kormány az év során folyamatosan jelentette be a gazdálkodási körülményeket módosító, befolyásoló, könnyítő intézkedéseit. Mindeközben, amennyire lehet, a gazdasági élet folyamatos működésében, működtetésében vagyunk érdekeltek. A sok változás mellett azt azért látni kell, hogy a gazdálkodás alapvető szabályai, többek között az adózás rendje változatlan, még akkor is, ha némi változást hozhatnak határidő módosítások, egyéb könnyítések. Ebben a megváltozott gazdálkodói környezetben kell a transzferárazás szabályait is megfelelően kezelni, amely adott cégcsoportok esetében a társasági adóbevallás kvázi mellékletét képező transzferár nyilvántartás elkészítését jelenti.

Vállalkozások vezetőinek, könyvelőknek, könyvvizsgálóknak szeretnénk támogatást nyújtani, kinek, mikor, milyen esetben kell a transzferárazás szabályrendszerét alkalmaznia.

Határidő a transzferár szabályok alkalmazásában

Jelen állás szerint a vállalkozásoknak a 2019-es adóévre is el kell készíteniük a beszámolójuk mellett a társasági adóbevallásaikat, bár a 2020.04.08-án bejelentett új gazdaságvédelmi akcióterv szerint a beszámolók leadási határidejét és a hozzátartozó adóbevallások beadási határidejét szeptember 30-ra módosítják a hagyományos május 31-ről. Mindazonáltal adott cégcsoportoknál a társasági adóbevallásnak változatlanul részét képezi a szokásos piaci ártól való eltérés  esetén,  adott esetben alkalmazandó, adóalap növelés kötelezettsége és az adóalap csökkentés lehetősége, amelyet jellemzően transzferár nyilvántartással kell alátámasztani. Miután a szabályok szerint a transzferár nyilvántartás elkészítésének végső határideje a társasági adóbevallás benyújtásának napja, de legkésőbb a társasági adóbevallás benyújtására előírt határnap, így a transzferár nyilvántartások elkészítésének határideje is módosul a bejelentett akcióterv alapján. Mindazonáltal fontos tudni, hogy a transzferár nyilvántartások elkészítése során a kapcsolt felek közötti ügylet megkötése előtt, vagy a szerződés megkötése időpontjában, de legkésőbb a teljesítéskor rendelkezésre álló információkat, a szokásos piaci ár megismerhetősége szempontjából jelentős tényt, körülményt kell és lehet figyelembe venni. Ez az előírás pedig a lehetőségekhez képesti mihamarabb elkészítést vonja maga után.

Továbbá azt is látni kell, hogy a transzferár nyilvántartás az arra kötelezett vállalkozások esetében az a dokumentum, amelynek alapján a vállalkozás vezetése, a menedzsment felelősséggel eldöntheti, hogy a könyvelést végző, adóbevallást készítő munkatársnak élnie kell-e az adóalap növelő kötelezettséggel, vagy élhet-e az adóalap csökkentés lehetőségével, esetleg a nyilvántartásban tett megállapítások azt támasztják alá, hogy a vállalkozás és egy vagy több kapcsolt vállalkozása szerződéseikben piaci árat alkalmaztak, így nem szükséges adóalap módosítást végrehajtani transzferárazás miatt. A könyvelő felelőssége nem terjedhet ki, csak külön megbízás alapján az adóalap transzferár miatti módosításának meghatározására. A nyilvántartás elkészítésének időbeli ütemezésénél azt is célszerű figyelembe venni, hogy könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgáló ellenőrzi a transzferár nyilvántartás meglétét és főbb tartalmi elemeit. E sokféle összetevő alapján célszerű eldönteni, hogy mikorra készüljön el a vállalkozás transzferár nyilvántartása, mikorra kerüljön ellenőrzésre a vállalkozásnál alkalmazott transzferárazási eljárások szabályoknak való megfelelése, hogy egy későbbi adóellenőrzés nullás megállapítással zárulhasson.

 

A transzferár szabályok alanyai

Transzferárról csak kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződéses kapcsolata esetén beszélhetünk, azaz annak a vállalkozásnak, amelynek van kapcsolt vállalkozása, alkalmaznia kell valamilyen szinten a transzferár szabályokat. Mindezek alapján első kérdésként azt kell megvizsgálni, hogy kik tekinthetők kapcsolt vállalkozásnak.

A kapcsolt vállalkozás fogalomköre az egyes törvényekben nem azonos. A hazai transzferárszabályozás az 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról[1], valamint a 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről[2] azonos fogalomrendszert alkalmaz. Eszerint kapcsolt vállalkozás, többségi befolyás alapján, vagy ügyvezetői azonosság alapján merülhet fel. Többségi befolyás közvetlenül, vagy közvetetten is érvényesülhet. Kapcsolt viszony jön létre, ha egy személy[3] (vállalkozás, magánszemély, stb.) az adózóban többségi befolyással bír, vagy adózó[4] bír valamely személyben többségi befolyással. A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: PTK) alapján határozható meg a többségi befolyás[5]. Ha a befolyással bíró a szavazatok több, mint 50%-ával rendelkezik, vagy jogosult a vezető tisztségviselők kiválasztására, visszahívására, vagy megállapodás alapján más tag szavazatát is bírja. Nagyon fontos tehát figyelemmel lenni arra, ha a döntések mögött ténylegesen egyetlen befolyással bíró áll, függetlenül attól, hogy társasági szerződés szerint több szavazattal bíró tag is van, megvalósul a kapcsolt viszony. Fontos figyelni arra, hogy a szavazat a mérvadó, nem a tulajdoni hányad, ezért célszerű a társasági szerződést tanulmányozni a pontos meghatározás érdekében. Ha például adva van egy három vállalkozásból álló cégcsoport, amelyben A magánszemély mindhárom társaságban tulajdonos (feltételezve a tulajdoni arányok szavazati arányokkal való egyezőségét ) de csak az egyik társaságban haladja meg a szavazata az 50%-ot. A másik két társaságban 49%, illetve 10% a tulajdoni hányada. Azonban a jegyzőkönyvekből, szerződésekből, egyebekből nyilvánvalóan kiviláglik, hogy egyszemélyben diszponál a három vállalkozás felett, így tehát egyértelműen kapcsolt, lesz a három vállalkozás egymással, miután szavazatátadás esete folytán van egyetlen olyan személy, aki mindhárom társaságban döntő befolyással bír. A PTK a közvetlen hozzátartozók szavazatait összevonni rendeli. Igy tud előállni az a helyzet, ha például egyik vállalkozásban a szülők, a másik vállalkozásban a leány és férje a tulajdonos – feltételezve, hogy a tulajdoni arányok megegyeznek a szavazati arányokkal, a két vállalkozás kapcsolt vállalkozásai egymásnak annak ellenére, hogy a leány férje, a vő, nem közvetlen hozzátartozója a szülőknek. Ugyanis mindkét vállalkozásban először meg kell határozni a többségi befolyással bírók csoportját. Ez az első társaságban apa és anya csoportja. Ehhez kell vizsgálni a második társaságot, ahol a leány – bármely kis százalékban,- de tulajdonos. Ekkor a leány szemszögéből kell megvizsgálni, hogy a második társaságban kié a többségi befolyás. A közvetlen hozzátartozók szavazata összeszámítódik, így jelen esetben a leány szavazatához hozzáadódik a vő szavazata, azaz teljes egészében a leány lesz e relációban a többségi befolyással bíró és a közvetlen hozzátartozók csoportjaként ők egy harmadik személyt képeznek, amely hozzátartozói csoport mindkét vállalkozásban döntő befolyással bír. Természetesen a vő és szülei relációjában a vő képviseli a döntő befolyást a leánnyal közös cégben és ez a cég kapcsolt lesz a vő szülei vállalkozásával, de nem lesz kapcsolt  a leány szüleinek társaságával.       

Kapcsolt viszony létrejön  külföldi vállalkozás és magyarországi telephelye között, illetve a telephely kapcsolt viszonyba kerül a külföldi vállalkozás kapcsolt vállalkozásaival. Igaz ez akkor is, ha magyar vállalkozás létesít telephelyet külföldön, amely kapcsolt viszonyba kerül a magyar vállalkozással és annak kapcsolt vállalkozásaival. Ebből következőleg a vállalkozások és fióktelepeik minden esetben kapcsolt vállalkozásnak minősülnek és a transzferár szabályok vonatkoznak rájuk.

Kapcsolt viszony létrejöhet ügyvezetői azonosság okán is. Fontos kiemelni, hogy ez esetben a hozzátartozói minőség nem játszik szerepet, továbbá, hogy a cégvezetői státusz nem egyenértékű az ügyvezetői helyzettel, tekintve, hogy a cégvezető az ügyvezető utasításait hajtja végre, az ügyvezetőnek tartozik beszámolással, így döntő befolyással a társaságra nem bírhat.

 

A transzferár szabályok egyszerű alkalmazhatósága

A kapcsolt vállalkozással bíró adózónak azt kell első sorban megvizsgálnia, hogy a főbb mutatói alapján kötelezett-e transzferár nyilvántartás készítésére is, vagy elegendő az alapvető transzferár szabályokat alkalmaznia. Alapvetőnek tekinthetők a transzferár szabályok, ha a kötelezettség csak a bejelentésre[6], valamint az adóalap korrekciós[7]kötelezettségre terjed ki. Valamennyi kapcsolt vállalkozással bíró adózónak kötelezettsége, hogy az első szerződéskötést követő 15 napon belül bejelentse az adóhivatalnak kapcsolt vállalkozása nevét. Fontos ezt akkor is megtenni, ha a megkötött szerződésre adóévben nem történik teljesítés. (Például hitelkeretet biztosított az anyavállalat) Fontos, hogy a kijelentést pedig akkor lehet, illetőleg kötelező megtenni, ha a kapcsoltság megszűnik. Ez esetben is 15 napos határidőn belül kell a kijelentést megtenni. Kapcsolt felenként 500 ezer forintos büntetés terheli azt a vállalkozást, aki a bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget.

Szintén valamennyi kapcsolt vállalkozással bíró adózónak alapvető kötelezettsége a kapcsolt vállalkozásával folytatott ügyleteit megvizsgálni, összevetni a szerződéseikben alkalmazott árakat a szokásos piaci árral és ennek következményét érvényesíteni a társasági adóbevallásban. A transzferár nyilvántartás készítésére nem kötelezett adózónak szóban, összegyűjtött alátámasztások előtárásával kell bizonyítania a szokásos piaci árnak való megfelelését egy esetleges későbbi adóvizsgálat során. Fontos tudni, hogy ez esetben is a törvényben előírt módszerek egyikével meg kell vizsgálni, hogy adott szolgáltatás, vagy termék értékesítése esetén mi a szokásos piaci ár. E módszer lehet az összehasonlító árak módszere, amikor a független vállalkozások felé történő saját, vagy kapcsolt fél, vagy független vállalkozások értékesítéseinek árazását kell összehasonlítani a saját árazással. Ha a tények, körülmények azonosnak mondhatók, akkor az összehasonlítás elvégezhető, de minden esetben dokumentálni kell valamilyen módszerrel, hogy az összehasonlításba bevont minta objektív, visszakereshető, valós, külső fél által megismerhető. A minta által generálható összehasonlítható adatokból értéktartományt kell alkotni, amelyből interkvartilis képzésével megállapítható a szokásos piaci tartomány. Összességében tehát amennyiben megállapítható, hogy ha az alkalmazott ár megfelel a szokásos piaci árnak, ártartománynak, akkor adóalap korrekcióra nincs szükség. Ilyen például a kapcsolt vállalkozások egymásnak nyújtott kölcsöne megfelelő kamat mellett. Kijelenthető, hogy a kamatmentesen nyújtott kölcsön nem felel meg a szokásos piaci ár elvének, ebben az esetben a nyújtó elesik a szokásos  kamattól, mely adóhatása kiegyenlítésére adóalapot köteles növelni a szokásos kamat adóhatásának mértékéig. Adott esetben a viszonteladási árak módszere alkalmazandó. E módszerrel akkor lehet élni, ha kapcsolt féltől beszerzett áru független fél felé kerül értékesítésre. Ebben az esetben a független fél által elismert árazás bizonyosan piaci, tehát az árrés mértéke egy összehasonlítható, független mintahalmaz árrésével összevetve megmutatja megfelel-e az alkalmazott ár a szokásos piaci árnak. Hasonlóan kell a költség-jövedelem módszer esetében eljárni. Ez esetben jellemzően az árbevétel és adott, meghatározott szintű önköltség elemek számbavétele, az ügylet hozama az összehasonlítandó független felek objektíven kiválasztott, kellő számú mintán alapuló, hasonló körülmények között elért hozamával. E módszerrel jellemzően a gyártással foglalkozó vállalkozások élnek. A transzferár nyilvántartást nem készítő vállalkozások tipikusan e három közvetlen módszert alkalmazzák. A jövedelemalapú módszereket mély elemzés előzi meg, többsíkon kell az ügyletet, vizsgálni, a vállalkozás piaci, stratégiai, üzleti környezetébe helyezni. Mindazonáltal alapesetben is alkalmazható. Gyakori, hogy olyan vállalkozások, amelyeknél a főbb mutatószámok nem teszik kötelezővé a transzferár nyilvántartás elkészítését, de önként mégis írásba foglalják a szokásos piaci ár vizsgálatukat, sor kerül jövedelemalapú módszerek alkalmazására.

A nyereségmegosztás módszerével akkor érdemes élni, ha az ügyletben érintett kapcsolt felek mindegyikének hozamával, funkcióival, erőforrásaival, vállalt kockázataival tisztában lehetünk és az ügylet független féltől indulva, a kapcsolt feleket érintve független félnél realizálódik. Ez esetben a két független reláció meghatározza a piaci árakat, hozamokat, a belső hozamarányokat pedig funkcióanalízisre támaszkodva lehet alátámasztani.

Az ügyleti netto jövedelmezőség módszere arra alapul, hogy az ügylethez kötődő főbb mutatók értékét egy releváns, objektív, visszakereshető minta értékéhez, mint szokásos piaci értékhez viszonyítjuk. Ezek a főbb mutatók tipikusan  lehetnek árbevétel arányos üzemi eredmény, önköltség arányos üzemi eredmény, vagy éppen befektetett eszközök arányában képzett üzemi eredmény. A mintavétel nagyszámú adatbázisból történik. Független, összehasonlítható vállalkozások mintába gyűjtése a cél. A mintába került vállalkozások hasonló mutatóinak minimum három évre kigyűjtött adatainak halmazából interkvartilist kell képezni, amelynek segítségével a szokásos ártartomány meghatározható és összevethető az alkalmazott árral, hozammal. Lehetőség van még további, egyedi módszer kialakítására is. Helytelen piaci ármeghatározás, alkalmazott ár és piaci ár összevetés egy esetleges ellenőrzés során azt eredményezheti, hogy az adóhatóság az adóalap korrekciót illetően eltérő megállapításra jut és adóhiányt állapít meg, amelyet késedelmi pótlékkal és adóbírsággal növelten kell megfizetni.

A transzferár nyilvántartásra nem kötelezett vállalkozásoknak tehát csak e két alapkötelezettséget kell teljesítenie. De mely társaságoknak nem kötelező nyilvántartást készíteni?

A jogszabály szerint[8] minden kivétel alá nem eső, kapcsolt vállalkozással bíró adózónak kötelező írásban, transzferár nyilvántartásban alátámasztania a szokásos piaci ár meghatározásának módszertanát, leírni az alkalmazott árral való összevetés eredményét és az adóalapra gyakorolt hatást. A mentesülés esetei taxatíve kerültek felsorolásra[9] adott esetben a vállalkozást érintően, így például mentesül a kisvállalkozásnak minősülő társaság, a közhasznú nonprofit társaság, az  állami többségi befolyás alatt álló társaság. Adott esetben az ügylet típusát érintően valósul meg a mentesülés, így például nem kell szerepeltetni a nyilvántartásban a magánszeméllyel kötött szerződést (az egyéni vállalkozóval kötött szerződésre vonatkozik az adóalap korrekciós  és a nyilvántartási kötelezettség), költségátterhelést megvalósító ügyletet, a szokásos piaci áron és összevontan 50 millió forintot nem meghaladó ügyletet (összevonandóak azok a szerződések, melyeknek tárgya, teljesítésük lényeges feltételei azonosak, vagy egymással szorosan összefüggenek).  A kisvállalkozáskénti mentesülést[10] a kétéves szabály figyelembevételével kell meghatározni. Amennyiben a cégcsoport együttesen eléri az 50 fő (a beszámolóban közölt) létszámot, vagy10 millió eurot meghaladja akár a mérlegfőösszege, akár az árbevétele, abban az esetben már nem illeti meg a kisvállalkozói címen történő mentesülés.

 

A kétszintű transzferár nyilvántartás

2018.01.01-től alapvetően megváltoztak a transzferár szabályozás elemei összhangban a nemzetközi előírásokkal, A korábbi OECD Transzferár Irányelvek érvényessége változatlan, azonban kibővült az Irányelvek által érintett területek köre. Az OECD Transzferár Irányelvek előírásainak alkalmazását a társasági adótörvény[11] írja elő. A transzferár nyilvántartás két, vagy három szintű. Kétszintű nyilvántartást készít,  amely vállalkozás nem tartozik a CbC rendelkezések hatálya alá. A kétszintű transzferár nyilvántartás 2018.01.01-től Fődokumentumból (Master File) és Helyi dokumentumból (Local File) áll. A kétféle dokumentáció kötelező tartalmi előírásait részletesen közli a jogszabály[12]. A Fődokumentumot a cégcsoport egészének információit tartalmazva kell elkészíteni és a cégcsoport valamennyi tagvállalata ezen elkészült közös dokumentumot tekinti saját nyilvántartása Fődokumentumának. Általában a cégcsoport központi, vagy kijelölt vállalkozása készíti el.        A gyakorlatban még gyakran előfordul nemzetközi cégcsoportok esetén, hogy nem kap a magyar adózó cégcsoportjától Fődokumentumot, így saját – nyilvánvalóan korlátozott – információi alapján kénytelen elkészíteni, ugyanis a Fődokumentumnak is rendelkezésre kell állnia a társasági adóbevallás beadásáig, de legkésőbb a társasági adóbevallás beadásának határidejéig. 1 éves haladékot Fődokumentum rendelkezésre állása tekintetében azon magyar vállalkozások kaptak, amelyek esetében bizonyítható, hogy a csoport végső anyavállalatára vonatkozó jogszabályok, illetőleg azok hiánya miatt nem áll rendelkezésre a Fődokumentum. Azonban ebben az esetben is el kell készteni a magyar vállalkozásnak például 2019 évre vonatkozóan 2020. december 31.-éig a transzferár nyilvántartást. A magyar cégcsoportok esetén is érvényes, hogy egy közös Fődokumentumot kell készíteni. Ebben a cégcsoportra vonatkozóan ismertetni kell a cégcsoport felépítésére, szakmai és felelősségbéli hierarchiát, az üzleti eredmény mozgatórugóit, az értékláncot, tevékenységek, erőforrások, kockázatok megosztását, ismertetni kell a piaci, stratégiai, fejlesztési, immateriális vagyont, üzleti átszervezéseket, finanszírozást érintő kérdéseket. A Helyi dokumentum     két részből áll. Egyrészről a vállalkozás bemutatása a feladat. Részvétele a szervezeti struktúrában, a döntési láncolatban, az értékláncban, bemutatandó a piaci környezete, versenytársai, részvétele a cégcsoport immateriális vagyon, vállalkozási vagyon részleges vagy teljes átruházásában, átadásában, ennek hatása adózó gazdálkodására. A Helyi dokumentum második részében ügyletenként kell kimutatni a jellemző szokásos piaci árat a kötelezően alkalmazandó módszerek egyikével, kiemelten figyelve a könyvekben szereplő és nem szereplő szellemi javakra, azok licencebe adására, garanciákra, kölcsönnyújtásra. Az ügyletben résztvevő kapcsolt feleket részletesen be kell mutatni, az ügyletekhez kapcsolódó szerződések, azok valamennyi módosítása a nyilvántartás részét képezi, kötelezően csatolandó. (Természetesen elektronikus nyilvántartást, szerződés nyilvántartást preferál ellenőrzéskor az adóhatóság). A dokumentáció végkövetkeztetése, hogy az elemzések és a szokásos piaci ár vizsgálatok elvégzése alapján megfelel-e az adott ügyletben alkalmazott ár, hozam a szokásos piaci árnak, ártartománynak, hozamnak, hozamtartománynak, azaz szükséges-e adóalapot korrigálni. Az adóhatóság jelzése szerint igen gyakori hiba, hogy a transzferár nyilvántartás következtetésével nincs összhangban a benyújtott társasági adóbevallás adóalap korrekciós tétele. Ezen felül kritikus pontja az ellenőrzéseknek a megfelelő adatbázishasználat, a szűrések és így a minta helytelensége, a kvartilis        helytelen használata, a függetlenség kritériumának figyelmen kívül hagyása a mintában.   Transzferár nyilvántartás hiánya, vagy hiányos elkészítése miatt 2 millió forint bírság vethető ki ügyletenként első alkalommal. Nemteljesítés esetén az összeg kétszer is duplázódik. A bírság tehát ügyletenként értendő. Nagyon könnyen sokszorozódhat a 2 milliós bírság. A 2018. év elejétől megalkotott rendelkezések azt a célt szolgálják, hogy a cégcsoportok teljes vertikuma áttekinthető legyen teljes mélységében egy adóellenőrzés során. A transzferár nyilvántartás amellett, hogy kötelezettség, egy önvédelmi dokumentum is. Megléte esetén a bizonyítás terhe áttevődik az adóhatóságra. Fontos tudni, hogy jövedelmet szabad átcsoportosítani szokásos piaci ártól eltérő árak alkalmazásával, csak az adót kell jól megfizetni. A megfelelő társaságnál növelni szükséges az adóalapot és ugyanakkor a feltételek fennállta esetén a másik vállalkozásnál lehetőség nyílik az adóalapot csökkenteni.    

 

Háromszintű transzferár nyilvántartás (CbCR, azaz Országjelentés)

A mindösszesen 750 millió euro összevont bevételt elérő multinacionális vállalatcsoportok[13] magyarországi cégcsoporttagjára vonatkozóan 2017 év végén a hazai jogrendben (is) új rendelkezéseket alkottak. A rendelkezés azt tekinti multinacionális cégcsoportnak, amelyben legalább két cégcsoporttag vállalkozás egymástól eltérő államban bír adóügyi illetőséggel, vagy legalábbis telephelyet tart fenn egy másik államban. A nemzetközi adóelkerülés elleni harc jegyében a világ számos országa csatlakozott a nemzetközi adatcsere egyezményekhez. Igy vált lehetővé, hogy a multinacionális cégcsoportokat kötelezve egy egységes adathalmaz begyűjtésére a cégcsoporttagoktól, majd azok összegzése után saját országának adóhivatalához történő benyújtásra. Ez a Country by Country Riport. A nemzetközi adatcsere keretében pedig valamennyi, a cégcsoportban érintett ország adóhivatala automatikusan megkapja a cégcsoport egészének főbb információit lefedő adathalmazt. Ezen információk alapján ellenőrzést nem kezdeményezhet, de vizsgálatához az információkat felhasználhatja. A cégcsoport végső anyavállalatának, vagy az általa kinevezett bármely cégcsoporttagnak kell benyújtania ezt a Riportot elektronikus formában. Magyarországon egy-két nagy cégcsoportot (pl. OTP, MOL) leszámítva jellemzően olyan multinacionális vállalkozások működnek, amelyek esetében a végső anyavállalat nem magyarországi adóilletőségű. A benyújtásra sem jellemző, hogy a magyar cégcsoporttagot kérnék fel. Azonban a CbCR kötelezettségét a magyar vállalkozásnak is teljesítenie kell, de nem az adóhivatal, hanem a végső anya, vagy a kijelölt tagvállalkozás felé. Nagyon sok esetben a magyar leányvállalat nem is szerez arról tudomást, hogy ő teljesíti a CbCR kötelezettségét, hiszen már korábban kiépített a cégcsoport egy riportolási rendszert és ha ebben a szükséges adatok, úgymint relációnkénti értékesítés, létszám, adózás előtti eredmény, megfizetett adó összege, stb., úgy többletfeladata a magyar csoporttagnak nem keletkezett, az adatokat egyébként is küldi, vagy egy rendszerben az anyavállalat látja, annak alapján ő teljesíti saját országába a kötelezettségét, a CbCR beadását. A magyar társaságot azonban egy nagyon fontos, nagy büntetési tétellel járó kötelezettség terheli. Minden pénzügyi év végéig közölnie kell a magyar vállalkozásnak 20 millió forintos bírság terhe mellett a magyar adóhatósággal, hogy a cégcsoport mely tagja a CbCR kötelezettje, mely országban kerül beadásra a riport.  A magyar vállalkozások ezen rendelkezés alkalmazásakor szembesültek sok esetben azzal, hogy nem is látnak tisztán cégcsoportjuk nagyságát, kiterjedtségét illetően. Sok esetben nem tudják felderíteni, hogy ki a végső anyavállalat a cégcsoportban, vagy nem kapják meg azt az információt anyavállalatuktól, hogy mely cégcsoporttag fogja teljesíteni az adatszolgáltatást. További bizonytalanságra adhat okot, hogy a bevételek összesített értékének meghatározásához sok esetben nem áll elegendő információ rendelkezésre. Vélhetően a gyakorlat, a más országokbéli adóellenőrzések hatnak oda, hogy e gondok megszűnjenek.

A háromszintű transzferár nyilvántartást készítő vállalkozásoknak a fent részletezett CbCR kötelezettségük jelenti a harmadik szintet, e mellett természetesen a kétszintű nyilvántartást is el kell készíteniük, törekedve a közös Fődokumentum csatolására. Továbbá természetesen az alapkötelezettségeket is teljesíteni kell, azaz a nyilvántartás alapján az adóalap korrekciókat szükség esetén elvégezni, valamint teljesíteni a bejelentési kötelezettséget.

 

Új rendelkezések az adóelkerülés ellen

Az exitadó[14], azaz a tőkekivonásra vonatkozó különös rendelkezések akkor játszanak szerepet, ha az adózó a társasági adó hatálya alól azért kerül ki, mert az üzletvezetés helyét külföldre helyezi, azaz külföldön szerez adóügyi illetőséget, vagy eszközeit, esetleg üzleti tevékenységét áthelyezi külföldi székhelyére, vagy telephelyére, azaz kivonja a hazai adóztatás alól. Természetesen a hazai telephelyhez köthető eszközei tekintetében nem kell alkalmaznia az új rendelkezést.

Az eszközök kivonása esetében a kivonáskori piaci értéke és a kivonáskor fennálló számított nyilvántartási értéke különbözetével meg kell növelnie társasági adóalapját, amely növelésre adott feltételek fennállása esetén 5 éve részletfizetés érvényesíthető. A rendelkezés a nemzetközi adóelkerülés elleni harc jegyében született. A Magyarországra áthelyezett üzletvezetési hely, eszközök, vagy üzleti tevékenységek esetében hasonló szabályok érvényesek az áthelyező országában.

A jogszabállyal a hazai vagyon értékén aluli külföldre kiengedését kívánják megadóztatni. Alapesetben a kapcsolt vállalkozásoknak már eddig is fennállt a nyilvántartási és adóalap korrekciós kötelezettségük a szokásos piaci ár miatti eszköz, üzleti tevékenység érték alatti értékesítésekor, átadásakor, a jelen rendelkezés kiterjesztő és a nem kapcsolt vállalkozásoknak   átadott, eladott eszközöket kívánja az adóztatásba bevonni értéken aluli kivonáskor 2020.01.01-től.

Az adóelkerülés további eseteire vonatkozóan is új szabályozás lépett életbe 2020.01.01-től kezdődően. Ugyanazon tényállás eltérő jogi minősítése miatti adóelkerülést[15] kívánják megakadályozni. Ilyen például, ha az egyik országban költségként elszámolható kamatot a másik ország adómentesen osztaléknak kezelte. Mindkét jogszabály módosítása szintén nemzetközi eljárás, az ATAD Irányelvnek megfelelő a vonatkozó törvényalkotás.

 

Csoportos adózás

2019.01.01-től lehetősége van a cégcsoportoknak társasági adó tekintetében csoportos adóalanyiságot[16] választani. Csoportot legalább kettő cég részvételével lehet létrehozni. A társasági adótörvény szerinti kapcsolt vállalkozások egy része jogosult létrehozni csoportot a cégcsoportszintű társasági adó fizetése érdekében. Tehát feltétel, hogy a kapcsolt vállalkozások legyenek, de jelen esetben szigorúbb a minősítés, 75%-os szavazati aránynak kell érvényesülni a közvetlen és a közvetett befolyás számításánál azzal, hogy a közvetlen hozzátartozók szavazata összeadódik. A csoport létrehozásának feltétele, hogy azonos legyen a beszámoló fordulónapja és a számviteli rendszere, azaz valamennyi csoporttag a számviteli törvény[17] hatálya alá tartozzon, vagy valamennyi IFRS szerint vezesse könyveit. A cégcsoport a cégcsoporttagok egyedi adóalapjai alapján képezi meg a csoport közös adóalapját. Az egyedi adóalapok levezetése többek között azzal az eltéréssel azonos a korábbi adóalap megállapításával, hogy a csoportos adóalany a csoporton belüli transzferár miatt egyedi adóalapját nem módosítja[18]. Ugyanakkor figyelem, külsős, a csoportos adóalanyiságba be nem csatlakozott kapcsolt vállalkozással bonyolított ügyletei tekintetében a szokásos piaci ártól való eltérés esetén az egyedi adóalap módosításra kerül és ez a közös adóalapban is érvényesítésre kerül.

         A transzferár nyilvántartás elkészítése tehát az arra kötelezetteknek vírushelyzet ellenére kötelező. Fontos látni, hogy a veszélyhelyzet elmúltával az adóhatóság sokszoros erővel fog a részére járó adók beszedéséről intézkedni, mert minden adóforintra szüksége lesz az államnak. Ezért idén különösen fontos a megfelelő alátámasztása a társaság által alkalmazott áraknak, hogy biztonsággal elkerülhető legyen az adóhiány, a bírság, az adóhatóság is adózóval egyező álláspontra jusson a transzferár nyilvántartás áttekintése után az adóalap korrekció helyességét illetően.

Ha már felmérte, érintett a transzferár szabályozásban, akkor érdemes a piaci ár meghatározásában szakértő segítséget igénybe venni, hogy transzferár nyilvántartása biztosan megfeleljen az előírásoknak. Szakértő csapatunk ebben tud segítségére lenni!

       

Forrás: Berényi Mariann cikke az Önadózó 2020. májusi számában jelent meg.

 

 

[1] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4.§ 23. pont

[2] Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL törvény 7.§ 28. pont

[3] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. pont, 27.pont, 31.b.pont

[4] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 2. pont

[5] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 8:2 bekezdése

[6] Az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII.28.) Korm.rendelet 16.§ 4.b. pontja

[7] A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X.18.) NGM rendelet

[8] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18.§ (5) bekezdés

[9] A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X.18.) NGM rendelet 1.§

[10] A kis-és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 1-5.§, 18-19.§

[11] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 31.§ 2.b.

[12] A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X.18.) NGM rendelet 4.§

[13] Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény

[14] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 16/A.§

[15] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 16/B.§

[16] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény

[17] A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény

[18] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18. § (10) bekezdés