A kapcsolt vállalkozások közötti finanszírozási ügyletek különösen a kölcsönök és a tőkejuttatások kiemelt figyelmet kapnak a transzferárazási ellenőrzések során. Nem elegendő ugyanis megfelelő szerződést kötni: azt is igazolni kell, hogy a felek ugyanilyen feltételekkel jártak volna el egymástól független vállalkozásként is.
Ebben a cikkben áttekintjük, hogy milyen szabályok vonatkoznak a kapcsolt vállalkozások finanszírozására, mikor tekinthető piacinak egy kölcsönügylet, és milyen esetekben minősítheti át az adóhatóság a kölcsönt tőkejuttatássá. A tartalom az OECD Transzferár Irányelvek, valamint a hazai szabályozás alapján mutatja be a legfontosabb tudnivalókat.
Milyen szabályok vonatkoznak a kapcsolt vállalkozások finanszírozására?
A transzferárazási szabályozás célja, hogy a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyletei ugyanazon piaci feltételek mellett valósuljanak meg, mint amelyek független felek között lennének elvárhatók.
A magyar szabályozás alapját elsősorban az alábbi jogforrások adják:
- a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.),
- a 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet,
- az OECD Modellegyezmény,
- valamint az OECD Transzferár Irányelvek.
Míg a hazai jogszabályok a kötelező előírásokat tartalmazzák, addig az OECD Irányelvek a transzferár-megállapítás módszertanát, az ellenőrzési szempontokat és az alkalmazandó elveket részletezik. Ezek alkalmazását a magyar szabályozás is előírja.
Tőkejuttatás vagy kamatozó kölcsön?
Hogyan finanszírozható egy magyar leányvállalat?
A külföldi anyavállalat többféleképpen biztosíthat forrást magyar leányvállalata számára. A leggyakoribb megoldások:
- tőkejuttatás,
- kamatozó kölcsön.
Első pillantásra mindkettő alkalmas lehet ugyanazon gazdasági cél elérésére, azonban transzferárazási szempontból jelentős különbségek vannak közöttük.
Az OECD Modellegyezmény alapján a szokásos piaci ár elve azt jelenti, hogy a kapcsolt vállalkozások olyan feltételek mellett kötnek ügyletet, amelyeket egymástól független felek is elfogadnának hasonló körülmények között. Ez a finanszírozási ügyletekre is teljes mértékben igaz.
Mikor minősítheti át a NAV a kölcsönt tőkejuttatássá?
Az OECD Transzferár Irányelvek főszabály szerint elfogadják a vállalkozások által választott ügyleti formát. Ugyanakkor kivételes esetben az adóhatóság jogosult átminősíteni egy gazdasági eseményt.
Erre akkor kerülhet sor, ha:
- az ügylet gazdasági tartalma eltér a szerződésben rögzített formától;
- a finanszírozás feltételei alapján független felek nem kölcsönt, hanem tőkejuttatást alkalmaztak volna;
- a hitelfelvevő társaság pénzügyi helyzete nem teszi reálissá a kölcsön visszafizetését.
Ilyenkor az adóhatóság arra a következtetésre juthat, hogy a felek valójában nem hitel-, hanem tőkejuttatási ügyletet valósítottak meg, és ennek megfelelő adójogi következményeket alkalmazhatja.
Mikor tekinthető piacinak egy kölcsönügylet?
A kapcsolt vállalkozások közötti kölcsön akkor felel meg a szokásos piaci ár elvének, ha ugyanilyen feltételekkel független felek is megkötötték volna.
Ennek megítéléséhez több tényezőt is vizsgálni kell.
Mit vizsgálna egy független hitelező?
Egy piaci szereplő hitelnyújtás előtt jellemzően értékeli a hitelfelvevő:
- likviditását;
- nyereségtermelő képességét;
- termelési és működési kapacitását;
- hatékonyságát;
- pénzügyi stabilitását.
Emellett azt is vizsgálja, hogy:
- a kölcsön várhatóan visszafizethető-e;
- a futamidő reális-e;
- a kamat megfelel-e a piaci viszonyoknak;
- rendelkezésre áll-e megfelelő biztosíték.
Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor egy független fél valószínűleg nem nyújtana hitelt. Ezért a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsön sem tekinthető automatikusan piacinak.
Miért fontos a transzferár-dokumentáció?
A magyar szabályozás alapján a vállalkozásnak a transzferár-nyilvántartásban igazolnia kell, hogy a kölcsön feltételei megfelelnek a szokásos piaci ár elvének.
Ez azt jelenti, hogy már a szerződés megkötésekor rendelkezésre kell állniuk azoknak a tényeknek és gazdasági indokoknak, amelyek alátámasztják:
- a hitel visszafizethetőségét;
- a piaci kamat alkalmazását;
- a szerződés piaci jellegét.
Amennyiben ezek nem támaszthatók alá, nő annak kockázata, hogy az adóhatóság az ügyletet átminősíti vagy transzferár-korrekciót alkalmaz.
A finanszírozási forma kiválasztása transzferárazási szempontból
A kapcsolt vállalkozások finanszírozásakor nem elegendő kizárólag adózási vagy pénzügyi szempontokat figyelembe venni. A választott konstrukciónak gazdaságilag is indokolhatónak kell lennie, és meg kell felelnie a szokásos piaci ár elvének.
Éppen ezért minden finanszírozási döntés előtt célszerű megvizsgálni, hogy egy független befektető vagy hitelező milyen feltételekkel biztosítana forrást hasonló körülmények között.
Milyen szempontokat vizsgál az adóhatóság?
Egy transzferár-ellenőrzés során a NAV nem kizárólag a kamatlábat vizsgálja. A teljes finanszírozási konstrukciót elemzi annak megállapítására, hogy az megfelel-e a piaci viszonyoknak.
Különösen fontos lehet az alábbi tényezők értékelése:
- a kölcsön célja;
- a futamidő;
- a törlesztési feltételek;
- az alkalmazott biztosítékok;
- a hitelfelvevő pénzügyi helyzete;
- a hitelképesség;
- a finanszírozási kockázatok megoszlása.
Amennyiben ezek alapján egy független fél nem nyújtott volna hitelt, az adóhatóság megkérdőjelezheti a konstrukció piaci jellegét.
A hitelképesség vizsgálata kiemelt jelentőségű
A kapcsolt vállalkozások között gyakran előfordul, hogy a finanszírozás nem piaci alapon történik. Egy független bank vagy pénzügyi intézmény azonban minden esetben részletes hitelvizsgálatot végezne.
Ennek során többek között azt elemzi, hogy a vállalkozás:
- képes lesz-e teljesíteni a törlesztéseket;
- rendelkezik-e megfelelő jövedelemtermelő képességgel;
- milyen vagyoni háttérrel rendelkezik;
- milyen üzleti kockázatokkal működik.
Ha ezek a vizsgálatok azt mutatják, hogy a hitel visszafizetése bizonytalan, akkor piaci körülmények között valószínűleg nem kölcsön, hanem tőkejuttatás történne. A transzferárazási elemzésnek ezt a szempontot is tükröznie kell.
Miért fontos a megfelelő dokumentáció?
A finanszírozási ügyletet nem elegendő szerződéssel alátámasztani. A transzferár-nyilvántartásnak azt is igazolnia kell, hogy az alkalmazott feltételek megfelelnek a piaci gyakorlatnak.
A dokumentációban célszerű bemutatni többek között:
- a finanszírozás gazdasági indokát;
- a hitelfelvevő pénzügyi elemzését;
- a kamat meghatározásának módszertanát;
- az összehasonlítható piaci adatokat;
- a szerződés lényeges feltételeit.
A megfelelően elkészített transzferár-dokumentáció jelentősen csökkentheti egy későbbi adóellenőrzés kockázatait.
Összefoglaló
A kapcsolt vállalkozások közötti finanszírozás a transzferárazás egyik legérzékenyebb területe. Egy kölcsön vagy tőkejuttatás megítélése nem kizárólag a szerződés megnevezésétől függ, hanem attól is, hogy a konstrukció megfelel-e annak, amit független felek is alkalmaznának.
A piaci kamat meghatározása, a hitelképesség vizsgálata és a megfelelő transzferár-dokumentáció elkészítése egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a finanszírozási ügylet megfeleljen a hazai és nemzetközi transzferár-szabályoknak.
Gyakran ismételt kérdések
1. Miért vizsgálja a NAV a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönöket?
Mert ellenőrzi, hogy a finanszírozási feltételek megfelelnek-e a szokásos piaci ár elvének, vagyis olyanok-e, amelyeket független felek is elfogadtak volna.
2. Mikor minősíthető át egy kölcsön tőkejuttatássá?
Ha a gazdasági tartalom alapján a hitel visszafizetése nem reális, vagy egy független fél ilyen feltételekkel nem nyújtott volna kölcsönt.
3. Miért fontos a hitelképesség elemzése?
Mert egy piaci hitelező minden esetben megvizsgálja a hitelfelvevő pénzügyi helyzetét. A transzferárazási elemzésnek ezt a szemléletet kell követnie.
4. Mit kell tartalmaznia a transzferár-dokumentációnak finanszírozási ügyletek esetén?
Többek között a finanszírozás gazdasági indokát, a hitelképességi elemzést, a piaci kamat meghatározását, az összehasonlítható adatokat és a szerződés fő feltételeit.