A társasági adó alanyai közül a kapcsolt vállalkozással bíró adózóknak, a társasági adó bevallásának beadását megelőzően, meg kell vizsgálniuk a szokásos piaci árnak való megfelelést kapcsolt vállalkozásaikkal kötött szerződéseikben és érvényesíteni kell azok hatásait adóbevallásaikban. A transzferárazás hazai és nemzetközi szabályrendszere folyamatos változás, bővítés alatt áll, nyomonkövetése elengedhetetlen a kapcsolt vállalkozások számára.
Érintettség a kapcsolt vállalkozói viszonyban
Hazai jogrendünkben számos törvényben fűződik joghatás a kapcsolt vállalkozói jogviszonyhoz. Amennyiben a vonatkozó jogszabály nem ad útmutatást a kapcsolt vállalkozói viszony értelmezésére, abban az esetben jellemzően a társasági adótörvény (továbbiakban TAO tv.) (1) definíciója alapján, a PTK (2) vonatkozó szabályaira alapozva határozandó meg, hogy egy vállalkozás, a Tao tv. fogalmai szerint adózó, áll-e kapcsolt viszonyban egy másik személlyel. A kapcsoltsági vizsgálatot minden esetben egy adott adózó, azaz társasági adó alanya oldaláról kell kezdeni. Kapcsolt viszony tehát csak akkor jöhet létre, ha a kapcsolt viszony legalább egyik szereplője olyan jogi személy, amely a társasági adónak alanya. A kapcsolt viszony másik szereplője ugyanakkor lehet bármely személy. A TAO tv. definiálja az adózóval kapcsolt viszonyba kerülhető személy fogalmát (3), amely alapvetően belföldi személy, külföldi személy, vagy magánszemély lehet, azaz belföldi, vagy külföldi jogszabályok alapján létrehozott, különböző jogi entitású vállalkozások, valamint bármely típusú egyéb szervezet, továbbá adózóval kapcsolt viszonyba kerülhet a magánszemély is. Összegezve elmondható, hogy a társasági adó alanya, azaz az adózó kapcsolt viszonyba kerülhet más társasági adóalanyokkal, azaz adózókkal és kapcsolt viszonyba kerülhet olyan vállalkozásokkal, egyéb szervezetekkel, olyan magánszemélyekkel, amelyek a társasági adónak nem alanyai.
A kapcsolt viszony megállapításának fontossága
A kapcsolt viszony fennállásának vizsgálata azért fontos, mert sok törvényünkben pozitív és negatív joghatások fűződnek hozzá. A törvényhozók azt a lehetőséget veszik számba a vonatkozó jogszabályok megalkotása során, hogy a kapcsolt vállalkozások döntéseiket összehangoltan hozzák, az eredmény optimalizálása, a független piaci szereplőktől eltérő, saját profitérdekeltségük maximalizálása érdekében. Vonatkozhat ez a szokásos piaci ártól való eltérő árak alkalmazására a társasági adó átcsoportosítása érdekében, valamint vonatkozhat a jól megválasztott vállalkozási formák cégcsoporton belüli alkalmazására. Fontos tudni, hogy mik a törvény szerint megengedett eljárások, milyen törvényes lehetőségek állnak rendelkezésre a cégcsoporton belüli szokásostól eltérő érdekérvényesítésre.
Kapcsolt viszony létrejötte többségi befolyás alapján
A TAO tv. szerint a kapcsolt viszony egyrészről akkor jön létre, ha közvetlenül, vagy közvetve többségi befolyás jön létre az adózó és más személy között, azaz valamely személy az adózóban, vagy az adózó valamely személyben, vagy van olyan harmadik személy, amely mindkettőjükben többségi befolyást gyakorol.
A többségi befolyás meghatározásához a PTK (4) vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Többségi befolyásnak tekintendő, ha a befolyással rendelkező tag vagy részvényes egy jogi személyben több, mint a szavazatok felével rendelkezik, vagy meghatározó a befolyása. Fontos figyelemmel lenni arra, hogy a társasági szerződésekben a tulajdoni hányad eltérhet a szavazati arányoktól. Jelen esetben a szavazati arányokra kell figyelemmel lenni. Fontos a meghatározó befolyás vizsgálata is. Abban az esetben is létrejöhet ugyanis a kapcsolt viszony, ha két (vagy több) vállalkozás esetében nem érvényesül többségi szavazati arány, azaz más személy az adózóban, sem az adózó más személyben, sem egy közös harmadik személy kettejükben, nem bírja a szavazatok több, mint felét, de közülük valamelyik tag, vagy részvényes meghatározó befolyással bír.
Akkor bír egy tag, vagy részvényes meghatározó befolyással, ha rendelkezik a vezető kiválasztás és visszahívás jogával, vagy megszerezte – akár szóbeli megállapodás útján – más tulajdonostárs szavazatait is, így együttes szavazata pedig meghaladja az összes tulajdonosi szavazatok több, mint 50%-át. Ez utóbbi érvényesülése a döntési lánc, a taggyűlési jegyzőkönyvek és más társasági dokumentumok alapján tűnhet ki, például adott esetben a teljes cégcsoport lényegében egy kisebb szavazati hányaddal bíró tulajdonos döntéseinek alávetett, azaz alátámasztást nyerhet, hogy más tagok szavazatai, ez esetben szóbeli megállapodás alapján, átadásra kerültek részére. Fontos felhívni a figyelmet az 50-50%-os tulajdonosi arányok esetére, amely alapesetben nem keletkeztet kapcsoltságot, hiszen a két tulajdonos egyike sem rendelkezik többségi befolyással a vállalkozás döntései felett.
Ugyanakkor vizsgálni kell, hogy a társasági szerződésben, vagy az alapító okiratban a birtokolt szavazatok száma egyező-e a tulajdonosi részaránnyal, mert eltérés esetén már megvalósul a többségi befolyás. Ezen túlmenően vizsgálandó a valós döntési struktúra, az, hogy a fent részletezett dokumentumok alapján nem nyer-e alátámasztást az egyik tulajdonos meghatározó befolyása, például a vezetőkiválasztás jogával esetleg csak az egyik tulajdonos élhet, vagy a döntések az egyik tulajdonos kezében összpontosulnak, ez esetben fennállhat a szavazatátadás esete. Fontos megemlíteni, hogy a fentiek teljesülése megvalósulhat közvetlenül is és közvetetten is. A közvetlen szavazati arányokat a társasági szerződések, alapító okiratok tartalmazzák. Azonban, ha a tag vagy részvényes olyan vállalkozásban (A vállalkozás) rendelkezik többségi, vagy nem többségi befolyással, amely maga is tulajdonosa részben, vagy egészben egy másik vállalkozásnak és ez a vállalkozás köztes vállalkozás lesz (B vállalkozás), mert a köztes vállalkozás is tulajdonosa részben, vagy egészben egy harmadik vállalkozásnak (C vállalkozás). „A-B” és „B-C” kapcsoltsága a szavazattöbbséggel határozandó meg. „A” és „C” kapcsoltságának megállapítása során két lehetőség adódik. Elsőként azt kell megállapítani, hogy „A” teljes mértékben bírja-e „B” szavazatarányát „C”-ben. Amennyiben „A”-nak „B”-ben több, mint 50% a szavazataránya, akkor „B”-nek „C”-ben meglévő szavazata „A” szavazatának tekintendő. Ha ez több, mint 50%, akkor megvalósul a többségi befolyás, ha kevesebb, akkor nem. A második számba veendő lehetőséggel akkor kell számolni, ha „A”-nak „B”-ben nincs több, mint 50%-os szavazata. Ekkor „C”-ben arányos szavazat illeti meg „A”-t, annak arányában, amekkora aránnyal képviselteti magát „A”, „B”-ben.
Összegzésképpen elmondható, hogy nem valósul meg a többségi befolyás abban az esetben, ha az egymással nem közvetlen hozzátartozó tagok, vagy részvényesek 50-50%-ban (esetleg 4 x 25%-ban) bírják a szavazatokat egy vállalkozásban és e mellett egyéb módon nem tűnik alátámaszthatónak, hogy a döntési jogkört valójában egyikük gyakorolja mindkét társaságnál. Ha két társaságban is ugyanazon tagok 50-50% szavazattal bírnak, a két társaság nem válik kapcsolttá.
Kapcsolt viszony és a közvetlen hozzátartozók
Érdemes figyelmet fordítani a kapcsolt vállalkozói viszony létrejöttében a közvetlen hozzátartozók szerepére. A Tao tv. a PTK fent idézett bekezdésére alapozva a közvetlen hozzátartozók szavazatát összeadni rendeli. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy figyelemmel kell lenni családi, rokoni kapcsolatokra a kapcsolt vállalkozói kör feltérképezésekor. Minden esetben úgy kell eljárni, hogy először egyik cégben vizsgálandó a közvetlen hozzátartozói kör egyik tagjának összeszámított szavazati aránya, majd a másikban ugyanezen rokoni kör másik tagjának a szavazati aránya. Ha mindkét fél többségi befolyással bír vállalkozásában a közvetlen hozzátartozói szavazatok összeszámítása után, akkor a két vállalkozás kapcsolt vállalkozásnak minősül.
„A” Kft.-ben a férj 95%, a fia 5%-ban tulajdonos, „B” Kft.-ben a fia 20%-ban, a fia felesége 80%-ban tulajdonos, „C” Kft.-ben a feleség 100%-ban a tulajdonos. A közvetlen hozzátartozói szavazatokat előbb egyik Kft.-ben kell megvizsgálni, majd a másik Kft.-ben és utána kell megvizsgálni, hogy van-e olyan magánszemély, illetve közvetlen hozzátartozók csoportja, aki/amely mindkét társaságban döntő befolyással bír.
„A” és „B” Kft. nem kapcsolt, mert „A” Kft.-ben a férj szempontjából tekintve a közvetlen hozzátartozók szavazatait ugyan összeszámítva többségi befolyást biztosítanak e kéttagú közvetlen hozzátartozói csoportnak, de „B” Kft.-ben csak a fiú tartozik a közvetlen hozzátartozói csoportba (a fiú 20%-kal), és ez a „B” Kft. esetében egy fős hozzátartozói csoport nem éri el „B” Kft.-ben a döntő befolyás mértékét. Így biztosan nincs a férj oldaláról vizsgálva olyan közvetlen hozzátartozói csoport, amely mindkét társaságban döntő befolyást gyakorol. Ugyanezt szükséges megvizsgálni a fiú felesége oldaláról „A” és „B” Kft. kapcsolt minősítése szempontjából. Az eljárás és a végeredmény is ugyanez, mert itt „B” Kft.-ben a kéttagú közvetlen hozzátartozói csoport (fiú és felesége) döntő befolyással bír ugyan, de „A” Kft.-ben a közvetlen hozzátartozói csoport (fiú) nem eredményez döntő befolyást.
„A” és „C” Kft. esetében a közvetlen hozzátartozói csoport létrehozza a kapcsoltságot, azonban azzal a kitétellel, hogy a közvetlen hozzátartozók harmadik személynek minősülnek, a férj, a feleség és a fiú harmadik személyként valósítják meg a közvetlen hozzátartozói csoportot, és így mindkét társaságban döntő befolyást gyakorolnak, a két társaság kapcsolttá vált.
„B” és „C” Kft. esetében nem mutatható ki a kapcsolt viszony, mert a harmadik személynek minősülő közvetlen hozzátartozói csoport tagja „C” Kft.-ben ugyan döntő befolyással bír, de „B” Kft.-ben – a fiú – nem érte el a döntő befolyás mértékét (5) .
Kapcsolt viszony létrejötte ügyvezetői azonosság alapján
A vállalkozások kapcsolt vállalkozói viszonyba kerülhetnek egymással abban az esetben is, ha egy magánszemély több társaságnál ügyvezető. 2015-ben bővült a szabályozás azzal, hogy ügyvezetői azonosság esetén az üzleti és pénzügyi politikára való döntő befolyásolás lehetősége miatt azon vállalkozások, amelyben a magánszemély ügyvezető azonos, egymással kapcsolt viszonyba kerülnek. Fontos figyelemmel lenni arra, hogy ebben a relációban a közvetlen hozzátartozói minősítés nem játszik szerepet, azaz a férj-feleség ügyvezetése alatti két cég nem válik kapcsolttá az ügyvezetői azonosság címén.
Feltehető azonban a kérdés, hogy mi a helyzet, ha több ügyvezető van mindkét vállalkozásnál? Amennyiben közülük valamely magánszemély tekintetében fennáll az ügyvezetői azonosság és önálló aláíró az adott magánszemély mindkét cégben, akkor a két vállalkozás kapcsoltnak tekintendő. Ha a két társaság közül az egyikben csak együttes aláírásra jogosult az adott magánszemély, akkor ott az ő döntő mértékű befolyásolásának lehetősége nem áll fenn, tehát ez esetben nem kerül kapcsolt viszonyba a két vállalkozás. E vonatkozásban meghatározó a Kúria határozata (6), miszerint nem kell egyéb körülményeket, ügyvezetői feladatokat, hatásköröket vizsgálni. A határozat kimondja, hogy az önálló képviselet, azaz a magánszemély az önálló aláírási joggal megvalósítja a befolyásolás lehetőségét az adott cégben. Ha azonban egy másik cégben nincs önálló aláírási joga, bár képviseli a vállalkozást, mint ügyvezető, akkor ez utóbbi cégben nem valósul meg a befolyásolás lehetősége, ebből következőleg a két társaság ügyvezetői azonosság címén nem válik kapcsolt vállalkozássá.
Fontos viszont arra figyelni, ha két vagy több magánszemély együttes aláíró egy társaságnál és egy másik társaságnál is ugyanezen két, vagy több fő az aláíró – lehet ez ügyvezetés pl. kft-nél, bt-nél, de lehet igazgatóság is pl. Zrt-nél – és ott is csak együttesen írhatnak alá ugyanazon magánszemélyek, akkor a kapcsolt viszony létrejön, hiszen az együttes aláírók ugyanazon csoportja élhet a döntő befolyásolással mindkét társaság esetében. Zrt-nél ha az igazgatóság irányítására vezérigazgatónak van megbízatása, akkor ő ebben a társaságban, mint önálló aláírási joggal rendelkező magánszemély, megvalósítja a döntő befolyásolás lehetőségét.
Összességében tehát elmondható, hogy azokban az esetekben, amikor döntéseit testületileg hozza meg az ügyvezetői/igazgatósági kör, nem valósul meg a döntő befolyásolás lehetősége egyetlen személy vonatkozásában. Ugyanakkor az egyszemélyes gazdasági társaság megbízott ügyvezetője sem bír döntő befolyással a társaságában, mivel a társaság tagja utasíthatja. Ugyanezen okból a cégvezetői státuszban lévő magánszemélyek esetében sem valósul meg a döntő befolyásolhatóság, hiszen a cégvezető is a tagok utasításait hajtja végre, a tagok utasíthatják.
Kapcsolt viszony létrejötte magánszeméllyel
A TAO Tv. alapján a vállalkozás különböző entitású vállalkozások és egyéb szervezetek mellett, magánszemélyekkel is kapcsolt viszonyba tud kerülni.
Elsőként azt kell említeni, hogy a vállalkozás kapcsolt viszonyba kerül magánszemély tagjával, részvényesével, ha létrejön közöttük szerződés. (pl. bérleti szerződés) Azonban a TAO tv. kifejezetten rendelkezik a magánszeméllyel létrejött kapcsolt viszony miatt fellépő transzferár kérdésekről. Kifejezetten kivételként kezeli a magánszeméllyel bonyolított szerződéses ügylet szokásos piaci ár-alkalmazásának vizsgálatát. Mentesítést biztosít a jogszabály a (nem egyéni vállalkozó) magánszemélyekkel bonyolított ügyletek tekintetében a vonatkozó transzferár szabályok alkalmazása alól. (Sem adóalap korrekciós kötelezettség, sem nyilvántartási kötelezettség nem terheli ez esetben a vállalkozót.) Nem mentesíti azonban a bejelentési kötelezettség alól, azaz be kell jelenteni az első szerződéskötést követő 15 napon belül a magánszemélyt a NAV-hoz.
Kapcsolt viszony létrejötte egyéni vállalkozóval
Ha a vállalkozásban egy adott magánszemély többségi befolyással rendelkezik és mellette egyéni vállalkozása van, akkor az első szerződéskötést követően kapcsolt vállalkozói viszonyba kerülnek a többségi befolyás érvényesülése alapján. Miután egyéni vállalkozóként a magánszemély nem tud saját maga ügyvezetője lenni, így ügyvezetői azonosság címén nem jöhet létre kapcsolt viszony az egyéni vállalkozó és a között a vállalkozás között, ahol az egyébként a magánszemély ügyvezető. Tehát csak a többségi befolyás alapján válhat kapcsolttá az egyéni vállalkozó a többségi befolyása alatt álló, saját, vagy közvetlen hozzátartozói körbe tartozó vállalkozásával.
A katás egyéni vállalkozó kapcsoltság tekintetében a fentiekkel egyező megítélés alá esik, hiszen a katás jogviszony egy adózási forma. Lényegét tekintve egyéni vállalkozói jogviszonyban van a katás egyéni vállalkozó is. A transzferár szabályok vonatkoznak tehát a vállalkozásokra katás, vagy nem katás egyéni vállalkozásokkal bonyolított ügyletei vonatkozásában.
Összességében elmondható, hogy az egyéni vállalkozó csak többségi befolyás címen válhat egy vállalkozás kapcsolt vállalkozásává, ügyvezetői azonosság címén nem.
Kapcsolt viszony létrejötte egyéb szervezetekkel
A vállalkozás kapcsolt viszonyba kerülhet a különböző entitású társaságok és a magánszemélyek mellett egyéb szervezetekkel. Ilyen lehet egy alapítvány, egy egyesület, egy sportszövetség stb. Az egyéb szervezetekkel tipikusan ügyvezetői azonosság alapján jöhet létre kapcsoltság, szavazati arány, többségi befolyás ezekben az esetekben nem értelmezhetők. Önálló döntési jogkörrel bíró magánszemély ügyvezető, vezérigazgató esetében a döntő befolyásolás lehetősége érvényre tud jutni az egyéb szervezetek esetében is, amennyiben nem testületi döntést határozott meg az alapító okirat, nevezetesen például egy egyesület, egy szakszövetség ügyvezetője, egy alapítvány egyszemélyes kurátora, aki mellette egy vállalkozás ügyvezetője is.
Kapcsolt viszony létrejötte önkormányzati relációban
Az önkormányzat gazdasági társasága kapcsolt viszonyba kerül az önkormányzattal és a többi önkormányzati társasággal, mint társasági adóalany valamely nem társasági adóalany személlyel. Ez esetben is felmerülhet közvetlen és közvetett kapcsolt viszony. Az önkormányzati döntő befolyással bíró társaságokra vonatkoznak a transzferár szabályok.
Ügyvezetői azonosság miatti kapcsolt viszony nem értelmezhető az önkormányzat és az általa alapított gazdasági társasága között.
Kapcsolt viszony létrejötte nemzetközi relációban
A kapcsoltság vizsgálatánál mindig magyar oldalról közelítendő meg a kérdés. A külföldi vállalkozó belföldi telephelye kapcsolt vállalkozási viszonyban áll magával a külföldi vállalkozóval (például fióktelep és maga a fióktelepet létrehozó külföldi vállalkozás), valamint a külföldi vállalkozó más telephelyeivel és más kapcsolt vállalkozásaival. (A hazai jogszabályok alapján a fióktelep nem élvez mentesülést, így mindenképpen transzferár nyilvántartás készítésére kötelezett az egyéb transzferár szabályok mellett)
Ennek ellenkező relációjában a magyar vállalkozás kapcsolt viszonyba kerül külföldön működtetett telephelyével és a további kapcsolt vállalkozásaival.
Kapcsolt vállalkozói viszony a TAO tv 4.§ 23. g.) pontja alapján
2021-től kezdődően 25%-os, vagy 50%-os részesedés mellett is létrejöhet kapcsolt vállalkozói jogviszony. Azonban ez a társasági adó egy speciális szegmensében releváns. Tipikusan nem vizsgálandó, csak kifejezetten célhoz kötötten alkalmazandó törvényhely. Az ellenőrzött külföldi társaság státusz, a különálló adózó, a tőkekivonás eseteiben kell alkalmazni a rendelkezés vonatkozó bekezdéseit, amely bekezdések az adóelkerülés megelőzését célzó paragrafusok.
Szokásos piaci ár elve az egyes jogszabályokban
A számviteli törvényben és az adótörvényekben egyaránt érvényesül a szokásos piaci ár elve. Az azonos elv mellett azonban a kapcsolt vállalkozás definíciókban vannak különbözőségek, amelyekre figyelemmel kell lenni. A kapcsolt vállalkozásokra bizonyos jogszabályok az általános rendelkezéseiktől eltérő előírásokat fogalmaznak meg. A szokásos piaci ár elve az adózás rendjéről szóló törvény (7) alapelvei között (továbbiakban: ART) került meghatározásra, amely minden hazai jogszabály vonatkozásában irányadónak tekintendő. E törvényhely rendelkezik arról, hogy kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyletei tekintetében a szokásos piaci ártól eltérő szerződéses feltételek alkalmazásakor az ügyletet adózási szempontból szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni.
A társasági adótörvény és a Helyi iparűzési adótörvény (8) , valamint kapcsolódóan az Innovációs járulék törvény (9) és az Illetéktörvény, valamint a KIVA és KATA adónemek (10) érintettsége vizsgálandó a kapcsolt vállalkozási viszony fogalomrendszerét illetően, amelyek alapvetően egy fogalmi rendszerben működnek, míg az ÁFA (11) törvény ugyanazon elv alapján, de eltérő, bővebb fogalomkörrel rendelkezik. A hazai számvitel hasonló, de saját fogalomrendszerrel bír, mint ahogyan az IFRS (12) beszámolók esetében is saját definíció az érvényes.
Jogszabályi környezet változása
A társasági adó alanyai, amelyeknek vannak kapcsolt vállalkozásai a transzferárazás szabályait kötelesek alkalmazni. A nemzetközi jogszabályok határozzák meg a hazai jogi szabályozását a transzferárazásnak. Az OECD folyamatos felülvizsgálatnak veti alá a szokásos piaci ár elvének alkalmazását a nemzetközi kereskedelemben. Ma már nemzetközi szinten az áruk és szolgáltatások mintegy 60%-a cégcsoportok között valósul meg. Ezért nagyon fontos, hogy minden ország vállalkozása saját hozzáadott értékét realizálja vállalkozásában és e teljesítménye után fizesse meg a társasági adót minden illetékes országban.
Az OECD 2022.01.20-án adta ki legutóbb a Transzferár Irányelvek multinacionális vállalkozásoknak és adóhatóságoknak című Átdolgozott, kibővített, új technikák alkalmazhatósága elleni iránymutatását. Az új kiadást megelőzte egy nemzetközi, nagyon széleskörű egyeztetési folyamat. Ennek eredményeképp egyes multinacionális cégcsoportok adóelkerülő gyakorlata megszüntethetővé, ellenőrizhetővé válik. Ezt segítik elő a nemzetközi adatcsere egyezmények (CbC) (13). Mind az OECD irányelvekhez, mind a nemzetközi adatcsere egyezményekhez a világ több, mint 180 országa csatlakozott eddig már. Célja, hogy az adó megfizetésre kerüljön, ugyanakkor kettős adóztatás se lépjen fel, de minden adóforint annak az országnak az adóhatóságához kerüljön, ahol az értéktöbblet a helyi infrastruktúrára alapozva megtermelődött. A nemzetközi előírások folyamatos változásai érvényesülnek a hazai jogrendben is. Nagyon fontos tehát a transzferár szabályok naprakész ismerete.
Azon szerződések esetén, amelyek kapcsolt vállalkozások között szokásos piaci ártól eltérített áron köttettek, felmerül az adóalap korrekciós kötelezettség, azaz a társasági adó tekintetében úgy kell eljárni, mintha független felek feltételei alapján bonyolódna az ügylet, azaz belép az adóalap korrekciós kötelezettség. Az adóalapot növelni kötelező, csökkenteni lehetőség, amennyiben a vonatkozó feltételek fennállnak.
Ezen túlmenően a mentesülő vállalkozások kivételével valamennyi kapcsolt vállalkozással bíró társasági adóalany transzferár nyilvántartást köteles készíteni, amelyben alátámasztásra kerül a tényekkel és körülményekkel összhangban a szokásos piaci árnak való megfelelés ügyletenként, vagy az adóalap eltérítésének indoklása és mértéke.
A harmadik transzferár kötelezettség a bejelentési kötelezettség. A kapcsolt vállalkozás felé irányuló termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás után bejelentendő a NAV felé a kapcsolt fél neve és egyéb adatai.
KIVA alanyok transzferár kérdései
A KIVA (14) választhatóságának feltétele, hogy cégcsoportszinten az utolsó lezárt üzleti év adata alapján kapcsolt vállalkozásaival együttesen számítva ne haladják meg létszám tekintetében az 50 főt és bevétele tekintetében a 3 milliárd forintot a vállalkozás mutatói.
A KIVA adózási szisztéma alkalmazásakor nagyon fontos kérdés a kapcsolt vállalkozói kör helyes felismerése, hogy a mutatók értéke is megfelelő legyen. A kapcsolt vállalkozói kör meghatározásához a TAO kapcsolt vállalkozói viszonyának meghatározásához alkalmazott definíciót fogadhatjuk el.
A KIVA alany működése során a piaci ártól eltérő ár alkalmazás hatását az adóalap módosításával kell érvényre juttatni.
Kata alanyok transzferár kérdései
Katás egyéni vállalkozó legnagyobb kihívása, ha a Katás egyéni vállalkozó magánszemélyként saját vállalkozásának többségi befolyással bíró tagja, esetleg egyszemélyes tulajdonosa. Ezt a pozíciót a NAV külön adóval sújtja az eső forinttól kezdődően, amelynek mértéke 40%.
Transzferár kötelezettségek a TAO rendszerében
A kapcsolt vállalkozással bíró adóalanyok számára a transzferár kötelezettségekre a Tao törvény vonatkozó bekezdése (15), valamint a transzferár nyilvántartások készítéséről szóló rendelet (16) vonatkozik, kiegészülve a CbC kötelezettekre (17) vonatkozó szabályozással.
Az érintett adózókra a fent említett jogszabályok alapján a transzferárazás hármas kötelezettsége vonatkozik.
A kapcsolt felet be kell jelenteni a NAV-nak első szerződéskötést követő 15 napon belül. Megjegyzendő, hogy kijelenteni a kapcsoltság megszűnését követő 15 napon belül kell. Fontos tudni, hogy akkor is teljesíteni kell a bejelentést, ha a megkötött szerződésre adóévben teljesítés nem történt.
Másodsorban fennáll az adóalap korrekciós kötelezettsége a vállalkozásnak értékhatártól függetlenül. Tehát minden kapcsolt vállalkozással bíró társasági adóalanynak a kapcsolt vállalkozásaival fennálló számlázott, esetleg ingyenes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében meg kell vizsgálnia az adott szerződéssel összefüggésben a TAO törvényben előírt módszerek egyikével, hogy mi a szokásos piaci ár, majd, hogy a kettejük között alkalmazott ár megfelel-e ennek. Amennyiben nem felel meg, úgy az a vállalkozás, amelynél az alkalmazott ár miatt alacsonyabb társasági adó mutatható ki, köteles az adót a szokásos piaci ár alapulvételével számolni és adóalap korrekciót hajtani végre. Amelyik félnél az alkalmazott ár miatt magasabb a kimutatott társasági adó, az feltételek megléte esetén adóalapot csökkenthet. A feltétel, hogy adózóval üzleti kapcsolatban álló kapcsolt vállalkozása belföldi adózó legyen, vagy olyan adózó, amely más országban a társasági adónak megfelelő adó alanya és nyilatkozik az értékkülönbözet (szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték) összegéről, valamint, hogy azt saját adóalapjánál figyelembe vette az növelő tételként. A nyilatkozat megtétele a társasági adóbevallás beadását megelőzően szükséges.
A kapcsolt vállalkozásokkal bíró társasági adóalanyok harmadik transzferárazási kötelezettsége a transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség. A nyilvántartásban a adóalap korrekciós kötelezettségnél említett, valamennyi szokásos piaci ár szempontjából megvizsgált szerződés közül a jogszabályban meghatározott, kiemelt jelentőségűeket egy elemző tanulmányba foglaltan, írásban kell elemezni, szokásos piaci árnak való megfelelés szempontjából, a kivételek alá nem eső vállalkozásoknak a kivételek alá nem eső ügyletek tekintetében. A dokumentáció a társasági adóbevallás kvázi melléklete, amelyet felhívásra kell az adóhatóság elé tárni egy esetleges ellenőrzés során. Ebben a vonatkozó feltárt tények és körülmények, a szokásos piaci ár kerül elemzésre, ez a dokumentum képezi alapját a társasági adóbevallás szokásos piaci ár miatti adóalap korrekciós tételeinek megalapozott kitöltéséhez. Ebből következően és a törvény által megerősítve a dokumentációnak a beszámoló végleges elkészülte előtt rendelkezésre kell állnia, de legkésőbb végleges formájában a társasági adó beadását megelőzően.
2018 év eleje óta a transzferár nyilvántartásra kötelezettekre az előírások összetettebben vonatkoznak. Életbe lépett a háromszintű transzferár nyilvántartási kötelezettség. Egyrészről a CbC kötelezettség, másrészről a Fődokumentum (Master File), harmadsorban a Helyi dokumentum (Local File) elkészítésének kötelezettsége.
A transzferár nyilvántartás Master File fejezete cégcsoportszinten készítendő el, a cégcsoportra vonatkozó értékteremtési folyamatok, pénzügyi-piaci-gazdasági elemzések képezik tárgyát hazai és adott esetben nemzetközi relációban. A Local File fejezete az adott, nyilvántartásra kötelezett adózó által készítendő dokumentum. Ebben az adózó helye, szerepe a cégcsoport értékláncában, pénzügyi-piaci-gazdasági helyzete kerül elemzésre, továbbá ebben a dokumentumban szükséges ügyletenként meghatározni adott ügyletre vonatkozóan a szokásos piaci árat, az azt meghatározó tényeket, körülményeket. A hazai jogszabályok a magyar adóalany kötelezettségévé teszik mind a Master File, mind a Local File elkészítését, azonban a cégcsoportszintű információkkal bíró Master File esetében hosszabb határidőt enged a jogszabály. A TAO bevallás beadásához kötött határidejű Local File mellett a Master Filet is el kell készíteni erre a határidőre. Abban a kivételes esetben, ha a cégcsoport végső anyavállalatára vonatkozó jogszabály miatt nem áll rendelkezésre a Master File, akkor is legkésőbb a vizsgált adóév utolsó napját követő 12. hónap végéig kell a rendelkezésre állásáról gondoskodni.
A harmadik szintű transzferár kötelezettség csak nemzetközi cégcsoportokra vonatkozik, azok közül azokra, amelyeknek világszintű bevételei a 750 millió eurót eléri. Az ilyen cégcsoportok magyar vállalkozásaira adatszolgáltatási kötelezettség hárul a cégcsoport valamely kijelölt tagja felé, amennyiben nem a magyar vállalkozás a közös bevallási adatok benyújtója, továbbá adatbejelentési kötelezettség hárul rá a NAV irányába. Minden év december végéig 20 milliós büntetés terhe mellett köteles bejelenteni a fenti méretű kapcsolt vállalkozási körbe tartozó magyar vállalkozás, hogy a cégcsoport mely tagja és mely nemzet adóhatóságához teljesíti a cégcsoport valamennyi tagja adatait összegző, közös adatszolgáltatását. Az értékhatár alatti cégcsoportok magyar vállalkozásait a harmadik szintű transzferár nyilvántartási kötelezettség nem érinti.
Összegzésül elmondható, hogy a jogszabályi környezet a nemzetközi jogi környezet változásával összhangban folyamatosan változik. A változással, egyre magasabb szintúvé válik az adóhatóság ellenőrzése, az alkalmazott módszerek, a digitális adatvagyon felhasználás által nyújtott korszerű lehetőségek kiaknázásával. Ebből következőleg az érintett adózóknak érdemes minél jobban felkészülni a kötelezettségek teljesítésére, a magasszintű szokásos piaci ár és annak történő megfelelés alátámasztására, a vonatkozó tények és körülmények feltárására a bírságok minimalizálása érdekében. Érdemes a korábbi nyilvántartásokat esetenként felülvizsgálni, hogy a korszerű ellenőrzési irányelveknek minden időszakban megfeleljenek.
Berényi Mariann
altamix@altamix.hu
Hivatkozások:
[1] A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4.§ 23. pontja
[2] A Polgári Törvénykönyvről szóló törvény 8:2 bekezdése
[3] A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4.§ 7., 27., 31.b.
[4] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 8:2 bekezdése
[5] Transzferárról könnyedén c. Vezinfo kiadvány (Berényi Mariann )
[6] A Kúria Kfv.I.35.388/2017/4.
[7] Az adózás rendjéről szóló t2017.évi CL. törvény
[8] A helyi adókról szóló 199. évi törvény
[9] A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény
[10] A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény
[11] Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
[12]1606/2002/EK rendelet a nemzetközi számviteli standardokról IAS24
[13] Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény
[14] A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény
[15] A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18.§
[16] A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. NGM rendelet
[17] Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény V/D fejezet