A kapcsolt vállalkozások közötti ügyleteknél nincs egyetlen olyan transzferár-módszer, amely minden helyzetben a „legbiztonságosabb” választás lenne. A megfelelő módszert mindig az adott ügylet gazdasági tartalma, az érintett felek funkciói és a rendelkezésre álló összehasonlítható adatok alapján kell kiválasztani.
Ez azért fontos, mert egy módszer önmagában attól még nem lesz megfelelő, hogy általánosan elfogadott vagy könnyen alkalmazható. Azt is alá kell tudni támasztani, hogy az adott tranzakciónál miért ez adja a legmegbízhatóbb képet a szokásos piaci árról.
A biztonságot ezért nem egyetlen módszer jelenti. Sokkal inkább az, ha a módszerválasztás, az összehasonlító adatok, a számítás és a vállalkozás tényleges működése egymással összhangban van.
Mit jelent a szokásos piaci ár a transzferárazásban?
A szokásos piaci ár elvének lényege, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti ügylet feltételeit ahhoz viszonyítjuk, milyen feltételeket alkalmaznának egymástól független felek összehasonlítható körülmények között.
A gyakorlatban azonban nem mindig találunk egyetlen konkrét árat, amelyre egyszerűen rámutathatunk, hogy ez a „piaci ár”. Sok esetben összehasonlító elemzéssel egy szokásos piaci tartomány határozható meg.
Ehhez először pontosan meg kell érteni:
- milyen ügyletet vizsgálunk;
- melyik fél milyen funkciókat lát el;
- milyen eszközöket használ;
- milyen kockázatokat vállal;
- milyen összehasonlítható adatok állnak rendelkezésre.
Csak ezután érdemes kiválasztani a megfelelő transzferár-módszert.
Melyek a legfontosabb transzferár-módszerek?
A piaci ár vagy jövedelmezőség meghatározására többféle megközelítés alkalmazható. Ezek közül a megfelelő módszert mindig az adott tranzakció körülményei alapján érdemes kiválasztani.
1. Összehasonlító független árak módszere (CUP)
Az összehasonlító független árak módszerének lényege, hogy a kapcsolt felek között alkalmazott árat egy összehasonlítható, független felek között alkalmazott árral vetjük össze.
Különösen erős összehasonlítási alap lehet, ha maga a vállalkozás vagy a kapcsolt fél hasonló terméket vagy szolgáltatást független partnerrel is értékesít vagy vásárol. Ilyenkor belső összehasonlító adat állhat rendelkezésre.
A módszer alkalmazásakor ugyanakkor fontos megvizsgálni, mennyire összehasonlíthatók az ügyletek. Eltérés lehet például:
- a termék vagy szolgáltatás jellemzőiben;
- az értékesített mennyiségben;
- a szerződéses feltételekben;
- a földrajzi piacban;
- a fizetési feltételekben;
- az érintett felek által viselt kockázatokban.
Minél nagyobbak ezek az eltérések, annál körültekintőbben kell értékelni, hogy a független ügylet valóban megfelelő összehasonlítási alapot jelent-e.
2. Viszonteladási árak módszere
A viszonteladási árak módszere olyan esetekben lehet releváns, amikor egy vállalkozás kapcsolt féltől vásárol terméket, majd azt független vevőnek továbbértékesíti.
Ilyenkor a független féllel szemben alkalmazott viszonteladási árból indulunk ki, és abból megfelelő viszonteladási árrést figyelembe véve következtetünk a kapcsolt ügylet piaci árára.
A módszer alkalmazhatóságánál különösen fontos megérteni, hogy a viszonteladó:
- milyen funkciókat végez;
- milyen költségeket visel;
- milyen kockázatokat vállal;
- hozzáad-e jelentős értéket a termékhez az értékesítés előtt.
Minél összetettebb a viszonteladó tevékenysége, annál nagyobb jelentősége van a részletes funkcionális elemzésnek.
3. Költség és jövedelem módszer
A költség és jövedelem módszer alkalmazásakor az ügylethez kapcsolódó megfelelő költségalapból indulunk ki, amelyhez a független felek között összehasonlítható körülmények mellett alkalmazható haszonkulcsot rendelünk.
Ez a megközelítés többek között csoporton belüli szolgáltatásoknál lehet releváns.
A módszer egyik kritikus kérdése, hogy mi tartozik bele a költségalapba, és milyen felár tekinthető megfelelőnek. Nem elegendő egyszerűen kiválasztani egy százalékot, majd minden szolgáltatásra automatikusan alkalmazni.
Vizsgálni kell például:
- milyen költségek kapcsolódnak ténylegesen a szolgáltatáshoz;
- hogyan történik a közös költségek allokációja;
- milyen szolgáltatást kap a kapcsolt vállalkozás;
- milyen piaci adatok támasztják alá az alkalmazott haszonkulcsot.
4. Ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer (TNMM)
Az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer esetében nem közvetlenül az alkalmazott árat hasonlítjuk össze, hanem az ügylethez kapcsolódó nettó jövedelmezőséget vizsgáljuk.
Ehhez megfelelő jövedelmezőségi mutatót kell kiválasztani, majd azt összehasonlítható független vállalkozások vagy ügyletek adataival lehet összevetni.
Itt különösen fontossá válik a megfelelő szegmentáció. Ha ugyanis a vizsgált kapcsolt ügylet eredményességét akarjuk összehasonlítani, pontosan látnunk kell az ahhoz tartozó bevételeket és költségeket.
A szegmentációnak ezért megfelelően visszavezethetőnek kell lennie a társaság pénzügyi és főkönyvi adataira.
5. Nyereségmegosztásos módszer
Bizonyos összetettebb ügyleteknél előfordulhat, hogy a kapcsolt felek egyaránt jelentős értéket teremtenek, és az ügyletet nem lehet megfelelően elemezni úgy, hogy kizárólag az egyik vállalkozás jövedelmezőségét vizsgáljuk.
Ilyen helyzetben a felek között keletkező eredmény megfelelő megosztása kerülhet előtérbe.
Ehhez részletesen meg kell érteni, hogy az egyes vállalkozások:
- milyen funkciókat végeznek;
- milyen eszközöket használnak;
- milyen kockázatokat vállalnak;
- milyen módon járulnak hozzá az értékteremtéshez.
Ez jellemzően összetettebb elemzést igényel, ezért a módszer kiválasztását és alkalmazását is részletesen alá kell támasztani.
Melyik módszer a legbiztonságosabb?
A gyakorlatban azt a módszert érdemes választani, amely az adott ügylet körülményei között a legmegbízhatóbban alkalmazható és alátámasztható.
Ha rendelkezésre áll valóban összehasonlítható független ügylet, a közvetlen ár-összehasonlítás erős kiindulópont lehet. Más esetekben azonban egy jövedelmezőségi elemzés sokkal megbízhatóbb eredményt adhat.
Éppen ezért a módszerválasztásnál érdemes négy kérdést feltenni:
- Pontosan milyen ügyletet vizsgálunk?
- Van megfelelő belső vagy külső összehasonlító adatunk?
- Melyik módszer tükrözi legjobban a felek tényleges funkcióit és kockázatait?
- A számítás eredménye megfelelően visszavezethető és dokumentálható?
Ha ezekre nincs egyértelmű válasz, akkor önmagában a benchmark elkészítése még nem jelenti azt, hogy a piaci ár megfelelően alátámasztott.
Miért értékesek a belső összehasonlító adatok?
A piaci ár meghatározásakor érdemes megvizsgálni, hogy rendelkezésre áll-e a vállalkozáson belül használható összehasonlítás.
Ha például ugyanazt vagy megfelelően összehasonlítható szolgáltatást kapcsolt és független félnek is nyújtja a társaság, a független ügylet fontos információt adhat a piaci árról.
Ettől még az összehasonlíthatóságot vizsgálni kell. Nem szabad automatikusan abból kiindulni, hogy két hasonló nevű szolgáltatás feltételei is azonosak.
A belső összehasonlítás előnye ugyanakkor, hogy a vállalkozás sokkal részletesebb információval rendelkezhet az ügylet körülményeiről, mint egy külső adatbázisból kiválasztott vállalkozás esetében.
Mikor van szükség benchmark elemzésre?
Ha megfelelő belső összehasonlító adat nem áll rendelkezésre, külső piaci adatok vizsgálatára lehet szükség.
A benchmark elemzés célja nem egyszerűen az, hogy találjunk néhány hasonló vállalkozást, és kiszámoljunk egy tartományt. A kiválasztási folyamatnak szakmailag indokolhatónak és reprodukálhatónak kell lennie.
Különösen fontos:
- a megfelelő adatbázis kiválasztása;
- a keresési stratégia kialakítása;
- az összehasonlítható vállalkozások vagy ügyletek szűrése;
- a pénzügyi adatok megfelelő értelmezése;
- a kapott eredmények dokumentálása.
A benchmark akkor ad valódi biztonságot, ha az összehasonlítás gazdaságilag is értelmes, nem csak matematikailag áll össze.
A piaci ár meghatározását nem érdemes év végére hagyni
Gyakori megközelítés, hogy a vállalkozás egész évben alkalmaz egy csoporton belüli árat, majd a transzferár-dokumentáció elkészítésekor vizsgálja meg először, hogy az valóban megfelel-e a piaci feltételeknek.
Ez jelentős kockázatot teremthet.
Biztonságosabb megközelítés, ha:
- az árképzési módszert már az ügylet kialakításakor meghatározzuk;
- előzetesen megvizsgáljuk a rendelkezésre álló piaci adatokat;
- év közben követjük az ügylet eredményességét;
- jelentős változás esetén felülvizsgáljuk az alkalmazott módszert;
- év végén pedig ellenőrizzük, hogy a tényleges eredmény megfelel-e az előzetesen kialakított megközelítésnek.
Így a dokumentáció már nem utólag próbálja megindokolni az alkalmazott árat, hanem egy előzetesen kialakított és következetesen alkalmazott rendszer működését mutatja be.
Hogyan válasszunk módszert a gyakorlatban?
A legbiztonságosabb módszer kiválasztása mindig az adott tranzakció elemzésével kezdődik.
|
Vizsgált helyzet |
Lehetséges megközelítés |
|
Megbízhatóan összehasonlítható független ár áll rendelkezésre |
Összehasonlító független árak módszere |
|
Kapcsolt féltől vásárolt termék továbbértékesítése történik |
Viszonteladási árak módszere |
|
Szolgáltatás vagy más költségalapú tevékenység vizsgálata |
Költség és jövedelem módszere |
|
Megbízható közvetlen ár nem áll rendelkezésre, de a jövedelmezőség összevethető |
Ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer |
|
Mindkét fél jelentős, egyedi hozzájárulást tesz az ügylethez |
Nyereségmegosztásos módszer |
Ez azonban csak kiindulópont. A konkrét ügylet körülményei döntik el, hogy az adott módszer valóban megfelelő-e.
Hogyan segíthet az Altamix?
A szokásos piaci ár meghatározásánál nem elég kiválasztani egy transzferár-módszert. Annak illeszkednie kell az ügylet gazdasági tartalmához, megfelelő összehasonlító adatokra kell épülnie, és a számítás során felhasznált pénzügyi adatoknak megfelelően visszavezethetőknek kell lenniük a vállalkozás számviteli nyilvántartásaira
Az Altamix több mint 15 éve foglalkozik transzferár-tanácsadással, magyar vállalatcsoportok, külföldi leányvállalatok és önkormányzati társaságok támogatásában is gyakorlati tapasztalattal.
Szakértőink feltérképezik az ügylet gazdasági tartalmát, segítenek a megfelelő transzferár-módszer kiválasztásában, valamint elkészítik a szükséges összehasonlító vagy benchmark elemzéseket és a dokumentáció szakmai alátámasztását.
A cél nem pusztán egy piaci tartomány meghatározása, hanem egy következetes, adatokkal alátámasztott és ellenőrzés során is bemutatható transzferár-módszertan kialakítása.
Összefoglalás
Nincs minden kapcsolt ügyletre alkalmazható, univerzálisan legbiztonságosabb transzferár-módszer. A legnagyobb biztonságot a megfelelő módszerválasztás és annak következetes szakmai alátámasztása adja.
Ehhez meg kell érteni az ügylet gazdasági tartalmát, meg kell vizsgálni a rendelkezésre álló belső és külső összehasonlító adatokat, megfelelően el kell különíteni az ügylethez vagy tevékenységhez kapcsolódó pénzügyi adatokat, és a számításokat vissza kell tudni vezetni a vállalkozás számviteli nyilvántartásaira.
Gyakran ismételt kérdések
1. Egyetlen konkrét piaci árat kell meghatározni, vagy piaci tartomány is elfogadható?
A transzferárazás során nem minden esetben határozható meg egyetlen pontos piaci ár. Az összehasonlítható adatok alapján gyakran egy szokásos piaci tartomány állapítható meg, amely megmutatja, hogy független felek milyen árszinten vagy jövedelmezőség mellett kötnének hasonló ügyletet.
2. Használható a vállalkozás saját, független ügyfelekkel alkalmazott ára összehasonlításként?
Igen, egy megfelelő belső összehasonlító ügylet kifejezetten értékes kiindulópont lehet. Fontos azonban ellenőrizni, hogy a kapcsolt és független ügyletek feltételei valóban összehasonlíthatók-e például a volumen, a piac, a szerződéses feltételek és a vállalt kockázatok tekintetében.
3. Mi történik, ha nincs megfelelő független összehasonlító ügylet?
Ilyenkor más transzferár-módszert vagy külső összehasonlító adatokat lehet szükséges alkalmazni. A megfelelő megoldást annak alapján kell kiválasztani, hogy milyen megbízható információ áll rendelkezésre az adott ügylet áráról vagy jövedelmezőségéről.
4. Ugyanazt a transzferár-módszert kell alkalmazni minden kapcsolt ügyletre?
Nem. Egy termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás vagy összetettebb vállalatcsoporton belüli tranzakció eltérő módszert igényelhet. A módszerválasztást minden esetben az adott ügylet gazdasági tartalmához és a rendelkezésre álló összehasonlító adatokhoz kell igazítani.
5. Mikor kell újra megvizsgálni a korábban meghatározott piaci árat?
A korábban kialakított árképzést érdemes felülvizsgálni, ha lényegesen változik az ügylet, a felek funkciója, a költségstruktúra, a piaci környezet vagy más, az összehasonlíthatóságot befolyásoló körülmény. Így elkerülhető, hogy a vállalkozás éveken keresztül egy már nem megfelelő árazási logikát alkalmazzon.
Bizonytalan vagy abban, hogyan határozd meg a piaci árat?
Egy megfelelően kiválasztott transzferár-módszer jelentősen megkönnyítheti az alkalmazott árak későbbi alátámasztását.
Vedd fel velünk a kapcsolatot, és nézzük meg együtt, melyik módszer illeszkedik legjobban vállalkozásod kapcsolt ügyleteihez!