A rendkívüli gazdasági események, például a vírushelyzet, jelentősen befolyásolhatják a vállalkozások működését, azonban a transzferárazási szabályok alapelvei ettől még nem változnak. Bár a jogalkotó módosíthatja az egyes határidőket vagy átmeneti könnyítéseket vezethet be, a kapcsolt vállalkozások közötti ügyleteknek továbbra is meg kell felelniük a szokásos piaci ár elvének.
A transzferár-nyilvántartás számos vállalkozás számára a társaságiadó-bevallás egyik legfontosabb háttérdokumentuma, ezért annak elkészítését a megváltozott gazdasági környezetben is megfelelően kell kezelni.
Határidők a transzferár-szabályok alkalmazásában
A rendkívüli gazdasági helyzet következtében egyes adózási és számviteli határidők módosulhatnak, azonban ez nem jelenti azt, hogy a transzferárazási kötelezettségek megszűnnek.
A cikk írásakor hatályos szabályok szerint a vállalkozásoknak a 2019-es adóévre a beszámoló mellett társasági adóbevallást is kellett készíteniük. A 2020. április 8-án bejelentett gazdaságvédelmi akcióterv ugyan a beszámoló és a kapcsolódó adóbevallások benyújtási határidejét május 31-ről szeptember 30-ra módosította, azonban a társaságiadó-bevallás részét képező transzferár-kötelezettségek továbbra is fennmaradtak.
Ez különösen fontos azoknál a cégcsoportoknál, ahol a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek miatt:
- adóalap-növelési kötelezettség merülhet fel;
- adóalap-csökkentés alkalmazható;
- a szokásos piaci ár vizsgálata befolyásolja a társasági adó alapját.
Mivel a transzferár-nyilvántartás elkészítésének határideje a társasági adó-bevallás benyújtásának határidejéhez igazodik, a határidő módosulása a dokumentáció elkészítésének végső időpontját is módosította.
Miért nem érdemes a határidő végéig várni?
A transzferár-nyilvántartás elkészítéséhez számos olyan információ szükséges, amely már az ügylet megkötésekor, illetve legkésőbb annak teljesítésekor rendelkezésre áll.
Ilyenek például:
- a szerződés feltételei;
- az ügylet gazdasági körülményei;
- az alkalmazott árképzés;
- a szokásos piaci ár meghatározásához szükséges adatok.
Ezeket az információkat célszerű folyamatosan gyűjteni, mert a dokumentáció összeállítása így jóval egyszerűbbé és pontosabbá válik.
Miért kiemelten fontos a transzferár-nyilvántartás?
A transzferár-nyilvántartás nem csupán egy kötelező adminisztratív dokumentum.
Ez az a szakmai dokumentáció, amely alapján a vállalkozás vezetése eldöntheti:
- szükséges-e társasági adóalap-növelést alkalmazni;
- élhet-e adóalap-csökkentéssel;
- vagy a dokumentáció alapján igazolható, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek során eleve szokásos piaci árat alkalmaztak, ezért nincs szükség adóalap-módosításra.
Ez azért is lényeges, mert a könyvelő önállóan nem dönthet arról, hogy a társaságiadó-bevallásban transzferár miatti adóalap-módosítás történjen. Ehhez megfelelő szakmai alátámasztásra, vagyis transzferár-nyilvántartásra van szükség.
A dokumentáció elkészítésének ütemezésekor azt is figyelembe kell venni, hogy könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgáló ellenőrizheti:
- a transzferár-nyilvántartás meglétét;
- annak főbb tartalmi elemeit;
- valamint azt, hogy a társaságiadó-bevallásban alkalmazott adóalap-módosítások összhangban állnak-e a dokumentációval.
Éppen ezért célszerű előre megtervezni:
- a kapcsolt ügyletek felülvizsgálatát;
- az alkalmazott transzferárak ellenőrzését;
- a dokumentáció elkészítését;
- valamint annak vizsgálatát, hogy a vállalkozás transzferárazási gyakorlata megfelel-e a jogszabályi előírásoknak.
A megfelelő előkészítés jelentősen csökkentheti egy későbbi NAV-ellenőrzés során felmerülő adókockázatokat.
Kik minősülnek kapcsolt vállalkozásnak?
Transzferárról kizárólag kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyletei esetében beszélhetünk. Ezért minden vállalkozásnak elsőként azt kell megvizsgálnia, hogy fennáll-e kapcsolt vállalkozási viszony.
Fontos tudni, hogy a kapcsolt vállalkozás fogalma nem minden jogszabályban azonos. A hazai transzferár-szabályozás alapját elsősorban:
- a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény;
- valamint az adózás rendjéről szóló törvény
rendelkezései adják.
A kapcsolt vállalkozási viszony többek között:
- többségi befolyás alapján;
- közvetlen vagy közvetett befolyás útján;
- ügyvezetői azonosság miatt;
- illetve egyéb törvényben meghatározott esetekben jöhet létre.
Mit jelent a többségi befolyás?
A kapcsolt vállalkozási viszony megállapításánál nem elegendő kizárólag a tulajdoni hányad vizsgálata.
A Polgári Törvénykönyv alapján a többségi befolyás akkor is fennállhat, ha egy személy vagy szervezet a szavazati jogok több mint 50%-ával rendelkezik, vagy jogosult a vezető tisztségviselők megválasztására, visszahívására, illetve megállapodás alapján más tagok szavazatait is irányítani tudja.
Ezért mindig a szavazati jogok és a tényleges döntési befolyás vizsgálata az irányadó, nem pusztán a tulajdoni arány.
Ennek gyakorlati jelentősége különösen olyan vállalatcsoportoknál nagy, ahol ugyan egyik társaságban sem rendelkezik valaki önállóan többségi tulajdonnal, azonban a szavazati jogok vagy egyéb megállapodások alapján mégis meghatározó befolyással bír.
A közeli hozzátartozók szerepe a kapcsolt vállalkozási viszonyban
A kapcsolt vállalkozási viszony vizsgálatakor a Polgári Törvénykönyv szabályai alapján a közeli hozzátartozók szavazati jogait is össze kell számítani.
Ez azt jelenti, hogy a kapcsolt viszony megállapításához nem elegendő kizárólag az egyes tulajdonosok részesedését vizsgálni.
A gyakorlatban előfordulhat például, hogy:
- az egyik vállalkozásban a szülők rendelkeznek meghatározó befolyással;
- egy másik társaságban a gyermek tulajdonos;
- a hozzátartozók szavazati jogainak összevonása miatt azonban ugyanaz a hozzátartozói csoport mindkét társaságban többségi befolyással rendelkezik.
Ilyen esetben a vállalkozások kapcsolt vállalkozásnak minősülhetnek akkor is, ha az egyes tulajdonosi arányok önmagukban ezt nem mutatják.
Mikor kapcsoltak a külföldi vállalkozások és telephelyeik?
A kapcsolt vállalkozási szabályok nem kizárólag magyar társaságokra vonatkoznak.
Kapcsolt viszony jön létre:
- a külföldi vállalkozás és magyarországi telephelye között;
- a magyar vállalkozás és külföldi telephelye között;
- továbbá a telephely kapcsolatba kerül a külföldi vállalkozás kapcsolt vállalkozásaival, illetve a magyar vállalkozás kapcsolt vállalkozásaival is.
Ennek következtében a vállalkozás és annak fióktelepei minden esetben kapcsolt vállalkozásnak minősülnek, ezért rájuk is alkalmazni kell a transzferár-szabályokat.
Ez különösen fontos a nemzetközi vállalatcsoportok esetében, ahol gyakori a telephelyek és fióktelepek közötti gazdasági kapcsolat.
Kapcsolt viszony ügyvezetői azonosság alapján
Kapcsolt vállalkozási viszony nemcsak tulajdonosi vagy szavazati jog alapján jöhet létre.
A jogszabály alapján ügyvezetői azonosság esetén is fennállhat kapcsolt vállalkozási kapcsolat.
Fontos ugyanakkor, hogy ebben az esetben:
- a hozzátartozói kapcsolat önmagában nem releváns;
- a cégvezető státusza nem azonos az ügyvezetőével;
- a cégvezető az ügyvezető utasításai alapján jár el, ezért önmagában nem rendelkezik olyan döntési befolyással, amely kapcsolt viszonyt eredményezne.
A transzferár-szabályok gyakorlati alkalmazása
Miután megállapítottuk, hogy egy vállalkozás kapcsolt vállalkozási viszonyban áll más társaságokkal, a következő lépés annak vizsgálata, hogy milyen transzferárazási kötelezettségek terhelik.
Nem minden kapcsolt vállalkozás köteles transzferár-nyilvántartást készíteni, azonban a szokásos piaci ár elvének alkalmazása minden érintett vállalkozás számára alapvető követelmény. A dokumentációs kötelezettség csak egy része a transzferárazási szabályozásnak.
Milyen alapvető kötelezettségei vannak a kapcsolt vállalkozásoknak?
Elsőként azt kell megvizsgálni, hogy a vállalkozás főbb mutatói alapján köteles-e transzferár-nyilvántartást készíteni, vagy elegendő az alapvető transzferárazási kötelezettségek teljesítése.
Minden kapcsolt vállalkozás számára alapvető kötelezettség:
- a kapcsolt vállalkozási viszony bejelentése;
- a kapcsolt ügyletek azonosítása;
- a szerződésekben alkalmazott árak felülvizsgálata;
- a szokásos piaci ár elvének alkalmazása;
- szükség esetén az adóalap korrekciója.
A dokumentációra nem kötelezett vállalkozásoknak is tudniuk kell igazolni, hogy kapcsolt ügyleteik során piaci árat alkalmaztak.
Mikor kell bejelenteni a kapcsolt vállalkozást?
A kapcsolt vállalkozással rendelkező adózónak az első szerződéskötést követően 15 napon belül be kell jelentenie az adóhatóságnak a kapcsolt vállalkozás nevét.
Fontos, hogy ez a kötelezettség akkor is fennállhat, ha a szerződés megkötésének adóévében még nem történik teljesítés.
Az eredeti cikk példája szerint ilyen eset lehet például, amikor az anyavállalat hitelkeretet biztosít leányvállalata számára, de a tényleges lehívás csak később történik meg.
A bejelentési kötelezettség teljesítését ezért nem kizárólag a teljesítés időpontjához kell kötni.
A bejelentés elmulasztása mulasztási bírságot vonhat maga után, ezért célszerű már a szerződéskötéskor ellenőrizni, hogy fennáll-e kapcsolt vállalkozási viszony.
Mit jelent a szokásos piaci ár elve?
A transzferárazás központi eleme, hogy a kapcsolt vállalkozások egymással olyan feltételek mellett kössenek szerződéseket, mintha egymástól független felek lennének.
Ennek megfelelően minden kapcsolt ügyletnél azt kell vizsgálni, hogy:
- az alkalmazott ár;
- az alkalmazott árrés;
- a realizált nyereség;
- vagy az ügylet egyéb gazdasági feltételei
megfelelnek-e annak, amit független vállalkozások hasonló körülmények között alkalmaznának.
Ha az alkalmazott ár eltér a szokásos piaci ártól, akkor társasági adóalap-korrekció válhat szükségessé.
Hogyan határozható meg a szokásos piaci ár?
A jogszabály több módszert is elfogad a piaci ár meghatározására. A megfelelő módszer kiválasztása mindig az adott ügylet sajátosságaitól függ.
1. Összehasonlítható árak módszere (CUP)
Ez tekinthető a legközvetlenebb módszernek.
A lényege, hogy a kapcsolt felek között alkalmazott árat össze kell hasonlítani:
- a vállalkozás saját, független felekkel kötött ügyleteinek áraival;
- vagy független vállalkozások egymás közötti ügyleteiben alkalmazott árakkal.
Az összehasonlítás akkor végezhető el megbízhatóan, ha a vizsgált ügyletek körülményei megfelelően összehasonlíthatók.
Az eredeti cikk is kiemeli, hogy az összehasonlítás alapjául szolgáló minta legyen:
- objektív;
- visszakereshető;
- valós;
- külső fél által is ellenőrizhető.
Az így kialakított összehasonlító adatbázisból statisztikai módszerekkel meghatározható a szokásos piaci ártartomány.
Ha a kapcsolt felek által alkalmazott ár ebbe a tartományba esik, akkor rendszerint nincs szükség adóalap-korrekcióra.
Az eredeti cikk egy gyakorlati példát is említ: ha egy kapcsolt vállalkozás kamatmentes kölcsönt nyújt egy másik kapcsolt félnek, akkor ez nem felel meg a szokásos piaci ár elvének. Ilyen esetben a nyújtó félnél a piaci kamat alapján meghatározott kamatbevételt kell figyelembe venni, ami adóalap-növelési kötelezettséget eredményezhet.
2. Viszonteladási árak módszere
Ez a módszer akkor alkalmazható, amikor a kapcsolt féltől beszerzett terméket a vállalkozás változatlan formában értékesíti tovább független vevő részére.
Ebben az esetben a független fél felé alkalmazott értékesítési árból kell kiindulni, és abból meghatározni azt az árrést, amely megfelel a piaci viszonyoknak.
3. Költség és jövedelem módszere
A költség és jövedelem módszer elsősorban:
- gyártási tevékenységeknél;
- szolgáltatásnyújtásnál;
- bérgyártásnál
alkalmazható.
A módszer során az ügylet költségalapjához piaci mértékű nyereséget rendelnek.
Az összehasonlítás jellemzően olyan független vállalkozások adataival történik, amelyek hasonló gazdasági környezetben végeznek hasonló tevékenységet.
4. Ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer (TNMM)
A gyakorlatban az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer.
Ebben az esetben nem közvetlenül az árakat hasonlítják össze, hanem különböző jövedelmezőségi mutatókat.
A vizsgált mutató lehet például:
- árbevétel-arányos üzemi eredmény;
- önköltség-arányos üzemi eredmény;
- befektetett eszköz arányos eredmény.
Az összehasonlítás nagy nemzetközi adatbázisok alapján történik, amelyekből kiválaszthatók az összehasonlítható, független vállalkozások.
A kiválasztott vállalkozások eredményei alapján meghatározható egy piaci tartomány, amelyhez viszonyítható a vizsgált vállalkozás jövedelmezősége.
Az eredeti cikk hangsúlyozza, hogy a nem megfelelő adatbázis, a hibás mintavétel vagy a piaci összehasonlítás téves kialakítása később adóhiányhoz, késedelmi pótlékhoz és adóbírsághoz vezethet.
5. Nyereségmegosztás módszere
A nyereségmegosztás módszer akkor alkalmazható, ha a kapcsolt felek közösen hoznak létre értéket, és az ügylet eredménye csak együttesen értékelhető.
Ilyenkor a nyereség megosztása során figyelembe kell venni:
- az egyes felek funkcióit;
- felhasznált erőforrásait;
- vállalt kockázatait;
- gazdasági hozzájárulását.
Az eredeti cikk kiemeli, hogy ebben az esetben az üzleti kapcsolat belső hozamarányai funkcionális elemzéssel támaszthatók alá.
Mikor nem kötelező transzferár-nyilvántartást készíteni?
Bár a szokásos piaci ár alkalmazása minden kapcsolt vállalkozás számára alapkövetelmény, a jogszabály bizonyos esetekben mentesít a dokumentáció elkészítése alól.
Az eredeti cikk alapján a legfontosabb mentességi esetek:
- kisvállalkozásnak minősülő társaságok (a jogszabályi feltételek teljesülése esetén);
- közhasznú nonprofit társaságok;
- állami többségi befolyás alatt álló társaságok;
- magánszemély és egyéni vállalkozó közötti szerződések bizonyos esetei;
- költségátterhelést megvalósító ügyletek;
- olyan szerződések, amelyek szokásos piaci áron számítva nem haladják meg az 50 millió forintot, feltéve hogy teljesítésük feltételei azonosak vagy egymással szorosan összefüggnek.
A kisvállalkozói mentesség alkalmazásakor külön figyelmet kell fordítani a kétéves szabályra, valamint arra, hogy a cégcsoport együttes adatai alapján továbbra is fennállnak-e a kisvállalkozási feltételek. Ha a cégcsoport létszáma meghaladja az 50 főt, illetve az árbevételi vagy mérlegfőösszeg-határok túllépésre kerülnek, a kisvállalkozói mentesség már nem alkalmazható.
A kétszintű transzferár-nyilvántartás (Masterfile és Local File)
A nemzetközi transzferárazási szabályok fejlődésével Magyarországon is jelentősen átalakult a dokumentációs kötelezettség. 2018. január 1-jétől a hazai szabályozás az OECD Transzferár Irányelvekkel összhangban működik, amelynek eredményeként bevezetésre került a kétszintű transzferár-nyilvántartás.
Bár az OECD Transzferár Irányelvek alkalmazása korábban is meghatározó volt, az új szabályozás kibővítette a dokumentáció tartalmát és részletezettségét. A cél, hogy az adóhatóság átfogó képet kapjon nemcsak az adott vállalkozás ügyleteiről, hanem a teljes vállalatcsoport működéséről is.
A kétszintű dokumentáció két részből áll:
- Masterfile (Fődokumentum);
- Local File (Helyi dokumentum).
Ezt a dokumentációt minden olyan vállalkozásnak el kell készítenie, amely nem tartozik a Country-by-Country Reporting (CbCR) szabályai szerinti külön rendelkezések hatálya alá.
Mi a Masterfile szerepe?
A Masterfile a teljes vállalatcsoportról ad átfogó képet.
Általában a vállalatcsoport központja vagy kijelölt tagvállalata készíti el, és azt a csoport valamennyi érintett tagvállalata saját transzferár-dokumentációjának részeként használja fel.
A gyakorlatban azonban előfordulhat, hogy a magyar társaság a társaságiadó-bevallás határidejéig még nem kapja meg a cégcsoport Fődokumentumát.
Erre tekintettel a szabályozás egyéves haladékot biztosított azon magyar vállalkozások számára, amelyek igazolni tudják, hogy a Fődokumentum hiánya kizárólag a cégcsoport késedelmes elkészítésére vezethető vissza. Fontos azonban, hogy ez nem mentesít a transzferár-nyilvántartás elkészítése alól, csupán a Masterfile pótlására ad haladékot.
Mit kell tartalmaznia a Masterfile-nak?
A Fődokumentumnak többek között be kell mutatnia:
- a vállalatcsoport szervezeti felépítését;
- a tulajdonosi és irányítási struktúrát;
- az üzleti tevékenységeket;
- az értékláncot;
- a fő funkciókat és kockázatokat;
- a csoport stratégiáját;
- a fejlesztési irányokat;
- az immateriális javakat;
- az üzleti átszervezéseket;
- a finanszírozási rendszert.
A cél, hogy az adóhatóság átfogó képet kapjon arról, hogyan működik a teljes vállalatcsoport, és milyen szerepet tölt be benne az adott magyar társaság.
Mit tartalmaz a Local File?
A Local File már kifejezetten a magyar vállalkozás kapcsolt ügyleteire koncentrál.
Ez a dokumentáció részletesen bemutatja:
- a vállalkozás tevékenységét;
- a kapcsolt vállalkozásokat;
- az egyes kapcsolt ügyleteket;
- az alkalmazott transzferár-módszereket;
- a funkcionális elemzést;
- az összehasonlító vizsgálatokat;
- a szokásos piaci ár meghatározását;
- az esetleges adóalap-korrekciókat.
Az eredeti cikk fontos részlete, hogy ügyletenként kell bemutatni a jellemző szokásos piaci árat, valamint az alkalmazott módszert.
Kiemelt figyelmet kell fordítani többek között:
- a könyvekben szereplő szellemi javakra;
- licencekre;
- garanciákra;
- kölcsönügyletekre.
A dokumentációnak részletesen ismertetnie kell az ügyletben részt vevő kapcsolt feleket, a kapcsolódó szerződéseket, valamint azok minden módosítását is.
Emellett célszerű elektronikus nyilvántartást vezetni, hiszen egy NAV-ellenőrzés során ez jelentősen megkönnyítheti a dokumentáció bemutatását.
Mire figyel a NAV egy transzferár-ellenőrzés során?
A dokumentáció egyik legfontosabb része annak bizonyítása, hogy az alkalmazott ár vagy jövedelmezőség megfelel a szokásos piaci feltételeknek.
Ennek során az elemzéseknek igazolniuk kell, hogy:
- az alkalmazott ár megfelel a piaci árnak;
- vagy az alkalmazott nyereség a piaci tartományba esik;
- illetve szükség esetén az adóalap-korrekció megfelelően megtörtént.
Az eredeti cikk külön kiemeli, hogy az ellenőrzések során gyakran előforduló hibák közé tartozik:
- nem megfelelő adatbázis használata;
- hibás mintavétel;
- helytelen kvartilis meghatározás;
- az összehasonlítható vállalkozások hibás kiválasztása;
- a függetlenségi feltételek figyelmen kívül hagyása.
Ezek a hibák könnyen vezethetnek ahhoz, hogy a NAV vitatja a dokumentáció megalapozottságát.
Milyen következménye lehet a hiányos dokumentációnak?
A transzferár-nyilvántartás hiánya vagy hibás elkészítése jelentős bírságot eredményezhet.
Az eredeti cikkben szereplő szabályok szerint:
- első alkalommal ügyletenként 5 millió forintig terjedő bírság szabható ki;
- ismételt mulasztás esetén a bírság összege ennek akár a kétszerese is lehet.
A bírság azonban csak az egyik kockázat.
Ha a dokumentáció nem támasztja alá megfelelően az alkalmazott transzferárakat, akkor az adóhatóság:
- adóalap-korrekciót állapíthat meg;
- adóhiányt tárhat fel;
- késedelmi pótlékot számíthat fel;
- adóbírságot szabhat ki.
A megfelelően elkészített transzferár-nyilvántartás ezért nem csupán jogszabályi kötelezettség, hanem egyben fontos védelmi dokumentum is egy későbbi NAV-ellenőrzés során.
Háromszintű transzferár-nyilvántartás (CbCR, azaz Országjelentés)
A nemzetközi vállalatcsoportok számára a Masterfile és Local File mellett egy harmadik dokumentációs kötelezettség is megjelent: a Country-by-Country Report (CbCR), magyarul Országjelentés.
A magyar szabályozás 2017-től vezette be ezt a kötelezettséget a nemzetközi előírásokkal összhangban.
Kik kötelesek CbCR jelentést készíteni?
Az Országjelentés azon multinacionális vállalatcsoportokra vonatkozik, amelyek konszolidált árbevétele eléri a 750 millió eurót.
A szabályozás olyan vállalatcsoportokat érint, amelyek legalább két különböző országban rendelkeznek adóilletőséggel vagy telephellyel.
A rendszer célja, hogy az adóhatóságok automatikus információcserével átfogó képet kapjanak a vállalatcsoport működéséről.
Mit tartalmaz a CbCR?
Az Országjelentés országonként mutatja be többek között:
- az árbevételt;
- az adózás előtti eredményt;
- a megfizetett adókat;
- az alkalmazotti létszámot;
- a vállalatcsoport fő tevékenységeit.
Ezeket az információkat az adóhatóságok elsősorban kockázatelemzésre használják fel.
Mi a magyar vállalkozások feladata?
Magyarországon sok esetben nem maga a magyar társaság készíti el a CbCR jelentést, hanem a vállalatcsoport kijelölt tagja vagy az anyavállalat.
Ennek ellenére a magyar társaság számára is fontos kötelezettség marad annak bejelentése, hogy:
- melyik csoporttag készíti el a jelentést;
- mely országban történik a benyújtás.
Az eredeti cikk kiemeli, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztása jelentős bírságot eredményezhet, ezért ennek teljesítésére kiemelt figyelmet kell fordítani.
Új rendelkezések az adóelkerülés ellen
A nemzetközi adózási környezet folyamatos változásával párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az adóelkerülés elleni szabályok is. Ezek célja, hogy megakadályozzák a nyereség vagy a vagyonelemek olyan országba történő áthelyezését, ahol azok adóztatása kedvezőbb vagy teljesen elkerülhető lenne.
A transzferárazás szempontjából ennek egyik legfontosabb eleme az exit adózás, amely bizonyos esetekben akkor alkalmazandó, amikor egy vállalkozás vagyona, üzletvezetése vagy gazdasági tevékenysége más országba kerül.
Mi az exit adózás?
Az exit adózás – más néven tőkekivonásra vonatkozó különös rendelkezés – akkor válik alkalmazhatóvá, ha egy társasági adó hatálya alá tartozó vállalkozás:
- az üzletvezetés helyét külföldre helyezi át;
- külföldön szerez adóügyi illetőséget;
- eszközeit más országba viszi át;
- vagy üzleti tevékenységét részben vagy egészben külföldi telephelyére helyezi át.
A szabályozás célja, hogy a Magyarországon keletkezett, de még nem realizált értéknövekedés ne kerüljön ki a magyar adóztatás alól.
Fontos kivétel, hogy a magyarországi telephelyhez kapcsolódó eszközök esetében ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni.
Hogyan történik az adóalap meghatározása?
Eszközök kivonása esetén az adóalapot a kivonáskori piaci érték és a kivonás időpontjában fennálló számított nyilvántartási érték különbözete alapján kell meghatározni.
A jogszabály ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén az így keletkező adófizetési kötelezettség öt évre részletekben teljesíthető.
Ez a szabályozás a nemzetközi adóelkerülés elleni intézkedések részeként került bevezetésre, és összhangban áll az Európai Unió vonatkozó irányelveivel.
Milyen további változásokat hoztak az adóelkerülés elleni szabályok?
Az új rendelkezések célja, hogy megakadályozzák a magyar vagyon adóztatás nélküli külföldre helyezését.
A szabályozás ezért már nem kizárólag kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekre terjed ki.
Bizonyos esetekben a piaci ár alkalmazásának kötelezettsége kiterjedhet:
- eszközök értékesítésére;
- eszközök átadására;
- üzleti tevékenységek áthelyezésére;
- valamint meghatározott esetekben nem kapcsolt vállalkozások részére történő ügyletekre is.
Az eredeti cikk arra is felhívja a figyelmet, hogy 2020. január 1-jétől további, az adóelkerülést megakadályozó szabályok léptek hatályba. Ezek célja az olyan helyzetek megszüntetése, amikor ugyanazt a gazdasági eseményt két ország eltérően minősíti, és emiatt egy költség az egyik államban elszámolható, miközben a másik országban a hozzá kapcsolódó bevétel nem adóköteles.
Ezek a módosítások szintén a nemzetközi adóelkerülés visszaszorítását szolgáló ATAD irányelveknek megfelelően kerültek bevezetésre.
Csoportos társasági adózás és transzferárazás
- január 1-jétől lehetőség nyílt arra, hogy a vállalatcsoportok társasági adó szempontjából csoportos adóalanyiságot válasszanak.
A szabályozás célja, hogy az egymással szoros kapcsolatban álló vállalkozások közösen állapíthassák meg társaságiadó-kötelezettségüket.
Milyen feltételekkel hozható létre csoportos adóalanyiság?
A csoport legalább két tagból állhat.
A létrehozás egyik legfontosabb feltétele, hogy a társaságok kapcsolt vállalkozásnak minősüljenek, és közöttük legalább 75%-os közvetlen vagy közvetett szavazati jog álljon fenn.
A jogszabály további feltételei közé tartozik, hogy:
- azonos legyen a mérlegfordulónap;
- minden tag a számviteli törvény hatálya alá tartozzon vagy IFRS szerint vezesse könyveit;
- teljesüljenek a társasági adótörvényben meghatározott további feltételek.
Hogyan érinti a transzferárazást a csoportos adózás?
A csoportos társasági adózás nem szünteti meg automatikusan a transzferárazási kötelezettségeket.
Az egyedi adóalap továbbra is meghatározásra kerül, azonban bizonyos esetekben a csoporton belüli tranzakciók miatt egyedi adóalap-módosításra már nincs szükség.
Ugyanakkor továbbra is figyelemmel kell lenni arra, hogy a csoporton kívüli kapcsolt vállalkozásokkal lebonyolított ügyletek esetében a szokásos piaci ár elvének megfelelő árképzés kötelező marad, és szükség esetén adóalap-korrekciót kell alkalmazni.
Hogyan tud segíteni az Altamix?
A transzferárazás ma már jóval többet jelent egy kötelező nyilvántartás elkészítésénél. A megfelelő árképzés, a dokumentáció minősége és a kapcsolt ügyletek szakszerű elemzése jelentősen csökkentheti egy későbbi NAV-ellenőrzés kockázatait.
Az Altamix Kft. kizárólag transzferárazásra specializálódott, ezért ügyfeleink számára teljes körű szakmai támogatást nyújtunk többek között:
- kapcsolt vállalkozási viszonyok vizsgálatában;
- transzferár-kötelezettségek felmérésében;
- Masterfile és Local File elkészítésében;
- CbCR kötelezettségek értelmezésében;
- piaci ár meghatározásában;
- transzferár-nyilvántartások felülvizsgálatában;
- NAV ellenőrzésekre történő felkészítésben és szakmai képviseletben.
2009 óta kizárólag transzferárazással foglalkozunk, ezért célunk nem csupán a jogszabályi megfelelés biztosítása, hanem olyan gyakorlati megoldások kidolgozása is, amelyek hosszú távon támogatják ügyfeleink biztonságos működését.
Összefoglaló
A rendkívüli gazdasági környezet nem változtat a transzferárazás alapvető szabályain. A kapcsolt vállalkozásoknak továbbra is biztosítaniuk kell, hogy ügyleteik megfeleljenek a szokásos piaci ár elvének, valamint szükség esetén elkészítsék a megfelelő dokumentációt.
A transzferárazási megfelelés ma már jóval túlmutat a hagyományos nyilvántartásokon. A kapcsolt vállalkozási viszonyok helyes meghatározása, a megfelelő transzferár-módszer kiválasztása, a Masterfile és Local File elkészítése, a CbCR kötelezettségek teljesítése, valamint az új adóelkerülés elleni szabályok ismerete egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy egy vállalkozás megfeleljen a hazai és nemzetközi előírásoknak.
A megfelelően elkészített transzferár-dokumentáció nemcsak jogszabályi kötelezettség, hanem egy NAV-ellenőrzés során az egyik legfontosabb bizonyító eszköz is lehet.
Gyakran ismételt kérdések
1. A vírushelyzet miatt változtak a transzferárazási szabályok?
A vírushelyzet elsősorban egyes határidőket érintett, azonban a transzferárazás alapelvei nem változtak. A kapcsolt vállalkozásoknak továbbra is a szokásos piaci ár elvét kell alkalmazniuk.
2. A külföldi vállalkozás és magyarországi telephelye kapcsolt vállalkozásnak minősül?
Igen. A külföldi vállalkozás és magyarországi telephelye, valamint a magyar vállalkozás és külföldi telephelye között kapcsolt vállalkozási viszony áll fenn. A transzferár-szabályok a fióktelepekre is vonatkoznak.
3. Minden kapcsolt vállalkozásnak kell transzferár-nyilvántartást készítenie?
Nem. A dokumentációs kötelezettség alól bizonyos esetekben mentesség alkalmazható, azonban a szokásos piaci ár elvét ezekben az esetekben is be kell tartani.
4. Mi a különbség a Masterfile és a Local File között?
A Masterfile a teljes vállalatcsoport működését mutatja be, míg a Local File kizárólag az adott magyar vállalkozás kapcsolt ügyleteit, az alkalmazott transzferár-módszereket és a piaci ár alátámasztását tartalmazza.
5. Mikor szükséges Country-by-Country Reporting (CbCR) jelentést készíteni?
A CbCR kötelezettség azokra a multinacionális vállalatcsoportokra vonatkozik, amelyek konszolidált éves árbevétele eléri a 750 millió eurót.
6. Mi az exit adózás célja?
Az exit adózás biztosítja, hogy a Magyarországon keletkezett, de még nem realizált értéknövekedés ne kerüljön adóztatás nélkül más országba üzletvezetés, eszközök vagy gazdasági tevékenység külföldre helyezése esetén.
Forrás: Berényi Mariann cikke az Önadózó 2020. májusi számában jelent meg.
[1] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4.§ 23. pont
[2] Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL törvény 7.§ 28. pont
[3] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. pont, 27.pont, 31.b.pont
[4] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 2. pont
[5] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 8:2 bekezdése
[6] Az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII.28.) Korm.rendelet 16.§ 4.b. pontja
[7] A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X.18.) NGM rendelet
[8] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18.§ (5) bekezdés
[9] A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X.18.) NGM rendelet 1.§
[10] A kis-és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 1-5.§, 18-19.§
[11] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 31.§ 2.b.
[12] A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X.18.) NGM rendelet 4.§
[13] Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény
[14] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 16/A.§
[15] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 16/B.§
[16] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény
[17] A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
[18] A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18. § (10) bekezdés