A világjárvány a gazdaság szinte minden területére hatással volt. Egyes ágazatok működése visszaesett, míg más iparágak jelentős növekedést értek el. Ezek a változások a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek árazását is befolyásolták, ezért a transzferár-nyilvántartások elkészítése során a korábbi évek gyakorlata önmagában már nem minden esetben alkalmazható.
A kapcsolt vállalkozásokkal rendelkező magyar társaságoknak továbbra is biztosítaniuk kell, hogy az egymással kötött ügyletek megfeleljenek a szokásos piaci ár elvének, azonban a pandémia következtében a piaci összehasonlíthatóság számos esetben jelentősen nehezebbé vált.
Mit változtatott a pandémia a transzferárazásban?
Az OECD 2020. december 18-án tette közzé a Covid–19 világjárvány transzferárazásra gyakorolt hatásairól szóló útmutatóját. Az ajánlás az OECD-tagállamok és a csatlakozó országok számára olyan alapelveket és iránymutatásokat fogalmaz meg, amelyeket az egyes országok adóhatóságai saját ellenőrzési gyakorlatuk során is irányadónak tekintenek.
A magyar adóhatóság szintén közzétette saját útmutatását a Covid–19 transzferárazási hatásairól. Fontos hangsúlyozni, hogy az adóhatósági ellenőrzések a járvány idején sem enyhültek, sőt a NAV a formai megfelelőség mellett még nagyobb hangsúlyt helyez a dokumentáció szakmai megalapozottságára és tartalmára.
Ez különösen azért lényeges, mert a nemzetközi cégcsoportok közötti árképzés közvetlen hatással van arra, hogy mely országban keletkezik az adóköteles eredmény. A NAV kiemelt célja továbbra is annak biztosítása, hogy az adó ott kerüljön megfizetésre, ahol az értékteremtés ténylegesen megvalósult.
Miért vált nehezebbé a szokásos piaci ár meghatározása?
A pandémia egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy a korábban jól működő piaci összehasonlítások sok esetben elveszítették megbízhatóságukat.
Korábban egy-egy iparágban viszonylag stabil trendek voltak megfigyelhetők, ezért a korábbi évek pénzügyi adatai megfelelő kiindulópontot jelentettek a szokásos piaci ár meghatározásához.
A világjárvány azonban rövid idő alatt jelentős változásokat idézett elő:
- egyes iparágak szinte teljesen leálltak;
- más ágazatok rendkívüli növekedést értek el;
- megváltoztak a keresleti és kínálati viszonyok;
- új gazdasági kockázatok jelentek meg.
A szerződések megkötésekor sok vállalkozás még nem láthatta előre a pandémia gazdasági következményeit, ezért a korábban kialakított árak nem minden esetben tükrözték a később kialakult piaci helyzetet.
Miközben már láthatóvá vált, hogy egy adott vállalkozás milyen eredménnyel zárta a 2020-as évet, az iparági trendek és a piaci árszintek hosszabb távú alakulása még nem volt egyértelműen meghatározható.
Éppen ezért különösen fontos, hogy a 2020-as transzferár-nyilvántartás a szerződéskötéskor rendelkezésre álló információkat, valamint a később ismertté vált gazdasági körülményeket egyaránt megfelelően dokumentálja.
Mely vállalkozásokra vonatkoznak a transzferár-szabályok?
A magyar transzferár-szabályozás az OECD Transzferár Irányelveire épül, és összhangban áll az Európai Unió, valamint a nemzetközi transzferárazási előírásokkal.
A szabályok minden olyan társasági adó alá tartozó adózóra vonatkoznak, amely kapcsolt vállalkozással áll kapcsolatban.
Ez nem kizárólag gazdasági társaságokat jelent.
A transzferár-szabályok többek között az alábbi szervezetekre is kiterjedhetnek:
- gazdasági társaságok;
- külföldi vállalkozások;
- nonprofit gazdasági társaságok;
- ügyvédi irodák;
- közjegyzői irodák;
- egyéni cégek;
- egyesületek;
- alapítványok;
- vagyonkezelő alapítványok;
- minden olyan szervezet, amely kapcsolt vállalkozási viszonyban áll.
Ki minősül kapcsolt vállalkozásnak?
Kapcsolt vállalkozásnak minősülhet minden olyan személy vagy szervezet, amely megfelel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény kapcsolt vállalkozásra vonatkozó szabályainak.
Kapcsolt viszony létrejöhet:
- közvetlen többségi befolyás alapján;
- közvetett többségi befolyás alapján;
- meghatározó döntési befolyás révén;
- ügyvezetői azonosság miatt;
- valamint a jogszabályban meghatározott egyéb esetekben.
Mit jelent a többségi befolyás?
A kapcsolt vállalkozási viszony megállapításakor nem kizárólag a tulajdoni hányadot kell vizsgálni.
A meghatározó szempont a szavazati jog, illetve az, hogy ki rendelkezik tényleges döntési befolyással.
Többségi befolyás áll fenn többek között akkor, ha:
- egy személy az adózóban vagy az adózó más személyben többségi befolyással rendelkezik;
- egy harmadik személy mindkét vállalkozásban többségi befolyással bír;
- a tulajdonos vagy közeli hozzátartozói együtt rendelkeznek a szavazatok több mint 50%-ával;
- megállapodás alapján valamely tag jogosult más tulajdonosok szavazati jogát gyakorolni.
Ez azt is jelenti, hogy előfordulhat olyan társaság, ahol formálisan 50–50%-os tulajdoni arány áll fenn, azonban külön megállapodás alapján az egyik tulajdonos ténylegesen döntő befolyással rendelkezik. Ilyen esetben a többségi befolyás fennállhat.
Mikor jön létre kapcsolt viszony egyéni vállalkozó esetén?
Az eredeti cikk több speciális példát is bemutat.
Ha például egy magánszemély rendelkezik többségi befolyással egy gazdasági társaságban, és ugyanő egyéni vállalkozóként is működik, akkor a gazdasági társaság és az egyéni vállalkozás kapcsolt vállalkozásnak minősülhet.
Ugyanakkor nem minden esetben jön létre kapcsolt viszony. Ha például egy egyesület tagja egyéni vállalkozó, az egyesület esetében a többségi befolyás fogalma nem értelmezhető ugyanúgy, ezért önmagában ez a körülmény nem eredményez kapcsolt vállalkozási kapcsolatot.
Kapcsolt viszony telephelyek és külföldi vállalkozások között
A transzferár-szabályok a nemzetközi vállalatcsoportokra is kiterjednek.
Kapcsolt viszony áll fenn:
- a külföldi vállalkozás és magyarországi telephelye között;
- a magyar vállalkozás és külföldi telephelye között;
- továbbá ezek kapcsolt vállalkozásai vonatkozásában is.
Ezért a telephelyekre és fióktelepekre is alkalmazni kell a transzferár-szabályokat.
Kapcsolt vállalkozás ügyvezetői azonosság alapján
Kapcsolt viszony akkor is létrejöhet, ha két társaság ügyvezetése ugyanazon személyhez kötődik.
Ennek oka, hogy az ügyvezető a társaság üzleti és pénzügyi politikájára döntő befolyást gyakorolhat.
Az eredeti cikk ugyanakkor több fontos kivételt is kiemel:
- a cégvezető nem azonos az ügyvezetővel, ezért önmagában nem keletkeztet kapcsolt viszonyt;
- ha egy társaság ügyvezetője egyéni vállalkozó is, ettől még automatikusan nem válik kapcsolttá a társaság és az egyéni vállalkozás;
- ha egy egyesület elnöke egy gazdasági társaság ügyvezetője, az egyesület sajátosságai miatt nem minden esetben jön létre kapcsolt viszony;
- amennyiben ugyanaz a személy több gazdasági társaság ügyvezetésében is részt vesz és tényleges döntési befolyással rendelkezik, kapcsolt vállalkozási viszony keletkezhet.
A kapcsolt vállalkozások kötelezettségei a pandémia előtt, alatt és után
A transzferárazási szabályok nemcsak a nagyvállalatokat érintik. Minden kapcsolt vállalkozással rendelkező adózó felelőssége, hogy a kapcsolt ügyletek során megfeleljen a társasági adóról szóló törvény és a transzferárazási előírások követelményeinek.
Gyakori tévhit, hogy az 50 millió forint alatti árbevételű vagy kisebb vállalkozásoknak nem kell transzferárazással foglalkozniuk. Ez azonban nem helytálló. A kapcsolt vállalkozási viszony önmagában kötelezettségeket keletkeztet, amelyek mérettől függetlenül fennállhatnak.
Milyen alapvető kötelezettségei vannak a kapcsolt vállalkozásoknak?
A kapcsolt vállalkozások számára több olyan kötelezettség is előírt, amelyeket a transzferár-nyilvántartási kötelezettségtől függetlenül teljesíteni kell.
Ide tartozik többek között:
- a kapcsolt vállalkozási viszony bejelentése;
- a kapcsolt ügyletek folyamatos nyomon követése;
- a szokásos piaci ár elvének alkalmazása;
- szükség esetén az adóalap korrekciója;
- valamint a jogszabályban előírt esetekben a transzferár-nyilvántartás elkészítése.
Mikor kell bejelenteni a kapcsolt vállalkozást?
A kapcsolt vállalkozással létrejött első szerződés megkötését követően 15 napon belül be kell jelenteni a kapcsolt vállalkozás adatait a NAV részére.
Ez a kötelezettség akkor is fennáll, ha:
- a szerződés teljesítése még nem kezdődött meg;
- a szolgáltatás vagy termékértékesítés későbbi időpontban valósul meg;
- a szerződés alapján még nem történt számlázás.
A határidő elmulasztása mulasztási bírságot vonhat maga után, ezért célszerű már a szerződéskötéskor ellenőrizni, hogy létrejött-e kapcsolt vállalkozási viszony.
Mit kell vizsgálni minden kapcsolt ügyletnél?
A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek esetében már az első forinttól vizsgálni kell, hogy az alkalmazott ár megfelel-e a szokásos piaci árnak.
Amennyiben a kapcsolt felek eltérnek a piaci ártól, társaságiadó-alap korrekció válhat szükségessé.
A transzferárazás nem kizárólag termékértékesítésre vonatkozik.
Kapcsolt ügylet lehet többek között:
- termékértékesítés;
- szolgáltatásnyújtás;
- kölcsönügyletek;
- garanciavállalás;
- finanszírozási ügyletek;
- immateriális javak átadása;
- licencek használata;
- know-how átadása.
A rejtett ügyletekről sem szabad megfeledkezni
Az eredeti cikk egy nagyon fontos területre is felhívja a figyelmet: nemcsak a kiszámlázott ügyletek tartozhatnak a transzferár-szabályok alá.
A NAV egy ellenőrzés során olyan ügyleteket is vizsgálhat, amelyek mögött nincs közvetlen ellenérték vagy számlázás.
Ilyen lehet például:
- ingyenes székhelybiztosítás;
- térítés nélküli garanciavállalás;
- ingyenesen nyújtott szolgáltatás;
- térítés nélküli termékátadás;
- egyéb gazdasági előnyt biztosító kapcsolat.
Ezekben az esetekben is vizsgálni kell, hogy a független felek milyen feltételek mellett jártak volna el.
Az immateriális javak szerepe a transzferárazásban
Az OECD az elmúlt években kiemelt figyelmet fordított az immateriális javak transzferárazására. A BEPS projekt keretében jelentősen módosultak az erre vonatkozó irányelvek.
Ennek megfelelően transzferár-ügyletnek minősülhet például:
- szellemi termék átadása;
- licencek használatának átengedése;
- védjegyek használata;
- egyéb immateriális jogok hasznosítása.
Az eredeti cikk ugyanakkor fontos kivételre is felhívja a figyelmet.
Nem minden immateriális vagyonelem képez automatikusan transzferár-ügyletet.
Például:
- egy saját fejlesztésű know-how, amely nem szerepel a könyvekben;
- vagy olyan követeléselengedés, amelynek piaci hatását már az eredeti ügylet létrejöttekor figyelembe kellett venni,
nem minden esetben kezelhető önálló transzferár-tranzakcióként.
Mikor szükséges adóalap-korrekció?
Ha a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott ár következtében az adózó eredménye alacsonyabb lesz annál, mint amit a szokásos piaci ár alkalmazása eredményezett volna, akkor adóalap-növelési kötelezettség keletkezhet.
Adóalap-csökkentésre akkor nyílhat lehetőség, ha:
- a másik kapcsolt fél nyilatkozik arról,
- hogy saját adóalapjában azonos összegben figyelembe vette a megfelelő korrekciót.
Így biztosítható, hogy ugyanazon jövedelem ne kerüljön kétszeres adóztatás alá.
Mikor kötelező transzferár-nyilvántartást készíteni?
A társasági adótörvény alapján bizonyos vállalkozásoknak nem elegendő csupán a piaci ár meghatározása.
Számukra kötelező:
- a szokásos piaci ár meghatározásának dokumentálása;
- az alkalmazott módszer bemutatása;
- az elemzés írásos rögzítése;
- vagyis a teljes transzferár-nyilvántartás elkészítése.
Mely esetekben mentesülhet egy vállalkozás?
Az eredeti cikk részletesen ismerteti azokat a mentességi eseteket, amikor nem szükséges transzferár-nyilvántartást készíteni.
Ilyenek többek között:
- közhasznú nonprofit gazdasági társaságok;
- olyan társaságok, amelyekben az állam rendelkezik többségi befolyással;
- közös beszerzésre vagy közös értékesítésre létrehozott szervezetek meghatározott feltételek mellett;
- térítés nélkül átadott pénzeszközök egyes esetei;
- magánszeméllyel kötött ügyletek;
- egyéni vállalkozóval kötött ügyletek, amennyiben a jogszabály szerinti feltételek fennállnak.
Fontos azonban, hogy a mentesség mindig kizárólag a jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése esetén alkalmazható.
A KKV-mentesség alkalmazása különös körültekintést igényel
A leggyakoribb mentesség a kis- és középvállalkozásokhoz kapcsolódik.
A jogszabály szerint a mentesség vizsgálatakor nem elegendő kizárólag az adott vállalkozás adatait figyelembe venni.
Vizsgálni kell többek között:
- a kapcsolódó vállalkozásokat;
- a partnervállalkozásokat;
- a cégcsoport létszámát;
- a mérlegfőösszeget;
- az éves nettó árbevételt.
A KKV-minősítés meghatározásánál figyelemmel kell lenni az úgynevezett kétéves szabályra is.
A transzferár-nyilvántartás szintjei
A transzferár-nyilvántartási kötelezettség nem minden vállalkozás esetében azonos tartalmú. A jogszabályok 2018-tól kezdődően egy háromszintű dokumentációs rendszert vezettek be, amely igazodik az OECD Transzferár Irányelveihez és a nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségekhez.
A rendszer célja, hogy az adóhatóság ne csak az egyes kapcsolt ügyleteket lássa át, hanem a teljes vállalatcsoport működéséről is megfelelő képet kapjon.
A három dokumentációs szint:
- Masterfile (Fődokumentum);
- Local File (Helyi dokumentum);
- Country-by-Country Report (CbCR), azaz Országjelentés.
Míg a Masterfile a teljes vállalatcsoportra vonatkozó információkat tartalmazza, a Local File az adott magyar vállalkozás kapcsolt ügyleteit mutatja be. A CbCR pedig a legnagyobb multinacionális vállalatcsoportok számára ír elő csoportszintű adatszolgáltatást.
Country-by-Country Report (CbCR) – Mikor kötelező az Országjelentés?
A háromszintű dokumentáció legfelső szintje a Country-by-Country Report (CbCR).
Ez a kötelezettség azokat a multinacionális vállalatcsoportokat érinti,
- amelyek legalább két országban rendelkeznek adóilletőséggel vagy telephellyel;
- és amelyek konszolidált árbevétele eléri vagy meghaladja a 750 millió eurót.
A CbCR célja, hogy a csoport valamennyi országban végzett tevékenységéről egységes képet adjon az érintett adóhatóságok számára.
Mit tartalmaz a CbCR?
Az Országjelentés országonként mutatja be többek között:
- az árbevételt;
- az értékesítésből származó bevételeket kapcsolt és független felek szerint;
- az adózás előtti eredményt;
- a megfizetett adó összegét;
- az adófizetési kötelezettséget;
- az alkalmazotti létszámot;
- valamint a vállalatcsoport egyes tagjainak fő tevékenységeit.
Az adóhatóságok ezeket az adatokat automatikus nemzetközi információcsere keretében kapják meg, amely jelentősen megkönnyíti a transzferár-kockázatok feltárását.
Milyen kötelezettsége van a magyar társaságnak?
A magyar vállalkozások többsége nem maga készíti el a CbCR jelentést, hanem az anyavállalat vagy a vállalatcsoport kijelölt tagja.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar társaságnak ne lenne feladata.
Az eredeti cikk kiemeli, hogy a magyar vállalkozásnak be kell jelentenie:
- melyik csoporttag teljesíti a CbCR adatszolgáltatást;
- mely ország adóhatósága részére történik a benyújtás.
A bejelentési kötelezettség elmulasztása súlyos következményekkel járhat.
A jogszabály alapján a mulasztási bírság akár 20 millió forint is lehet.
A Masterfile elkészítésének gyakorlati kihívásai
A Masterfile elkészítése elsősorban a vállalatcsoport központjának feladata.
Ez a dokumentum a teljes cégcsoportról ad átfogó képet, ezért elkészítése jellemzően nem a magyar leányvállalat feladata.
A gyakorlatban ugyanakkor gyakran előfordul, hogy a magyar társaság a hazai határidőig még nem kapja meg a csoportszintű dokumentációt.
Ennek oka lehet például:
- eltérő nemzeti határidő;
- a külföldi anyavállalat késedelmes dokumentációja;
- eltérő beszámolási ütemezés.
Ez azonban nem mentesíti a magyar vállalkozást a dokumentáció elkészítésének kötelezettsége alól.
Ilyen esetben a rendelkezésre álló információk alapján kell elkészíteni a dokumentációt, majd azt a Masterfile kézhezvételét követően szükség szerint kiegészíteni.
Mit kell tartalmaznia a Masterfile-nak?
A Fődokumentum célja, hogy teljes képet adjon a vállalatcsoportról.
Ennek megfelelően többek között ismertetni kell:
- a cégcsoport szervezeti felépítését;
- a működési struktúrát;
- az értékláncot;
- a fő üzleti tevékenységeket;
- az immateriális javakat;
- a kutatás-fejlesztési tevékenységet;
- a finanszírozási rendszert;
- a transzferár-stratégiát;
- a csoporton belüli funkció- és kockázatmegosztást.
A dokumentum célja annak bemutatása, hogy az egyes vállalatcsoport-tagok milyen szerepet töltenek be az értékteremtési folyamatban.
A Local File tartalma és kritikus pontjai
A transzferár-dokumentáció legfontosabb része a Local File, amelyet minden érintett magyar vállalkozásnak saját ügyletei alapján kell elkészítenie.
Ez a dokumentum szolgál a NAV számára annak igazolására, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti árképzés megfelel a szokásos piaci ár elvének.
A Local File elkészítéséért a vállalkozás ügyvezetése felel.
A dokumentációt ugyan nem kell aláírni, azonban egy esetleges adóellenőrzés során azt az adóhatóság részére be kell tudni mutatni.
Ha az adózó ezt nem tudja teljesíteni, ügyletenként akár 2 millió forintos mulasztási bírság is kiszabható.
Miből áll a Local File?
1. A vállalkozás bemutatása
Az első rész ismerteti:
- a vállalkozás tevékenységét;
- helyét a vállalatcsoportban;
- szervezeti felépítését;
- döntési rendszerét;
- üzleti stratégiáját;
- piaci helyzetét;
- versenytársait.
Az eredeti cikk hangsúlyozza, hogy különösen fontos bemutatni, hogyan illeszkedik a magyar társaság a vállalatcsoport teljes értékláncába.
2. Az egyes ügyletek elemzése
A Local File második része ügyletszinten mutatja be:
- az alkalmazott transzferár-módszert;
- az összehasonlító elemzést;
- a szokásos piaci árat;
- vagy a piaci ártartományt;
- illetve a jövedelmezőségi tartományt.
Ez a dokumentáció legkritikusabb része, hiszen ennek alapján dönthető el, hogy az alkalmazott ár megfelel-e a piaci viszonyoknak.
Mely ügyletek mentesülhetnek a dokumentáció alól?
A jogszabály bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy egyes ügyleteket ne kelljen szerepeltetni a transzferár-nyilvántartásban.
Ilyen lehet többek között:
- hatósági ár alkalmazása;
- jogszabályban meghatározott ár;
- ingyenes pénzeszköz-átadás vagy átvétel meghatározott esetekben;
- tőzsdei ügyletek;
- meghatározott költségátterhelések.
Az eredeti cikk ugyanakkor hangsúlyozza, hogy minden mentesség esetében külön vizsgálni kell a jogszabályi feltételek teljesülését.
Az 50 millió forintos értékhatár alkalmazása
Az egyik leggyakrabban félreértett szabály az 50 millió forintos értékhatár.
Ez nem azt jelenti, hogy 50 millió forint alatt automatikusan nincs transzferár-kötelezettség.
A szabály alkalmazásakor vizsgálni kell:
- az azonos jellegű ügyletek összértékét;
- az összevonási szabályokat;
- valamint azt, hogy az ügylet piaci áron valósult-e meg.
Az eredeti cikk külön felhívja a figyelmet arra, hogy még ha az ügylet nem is szerepel a nyilvántartásban, a szokásos piaci ár elvét akkor is alkalmazni kell, és szükség esetén az adóalapot megfelelően korrigálni kell.
Mire figyel a NAV egy transzferár-ellenőrzés során?
A Local File egyik legfontosabb eleme az összehasonlító elemzés.
Az eredeti cikk szerint a legnagyobb figyelmet az alábbi területekre kell fordítani:
- megfelelő összehasonlítható vállalkozások kiválasztása;
- belső vagy külső összehasonlítás alkalmazása;
- a megfelelő transzferár-módszer kiválasztása;
- interkvartilis tartomány helyes meghatározása;
- az adatbázisok rendszeres frissítése;
- a mintába bevont vállalkozások megfelelő szűrése;
- a szűrési folyamat dokumentálása;
- a szerződések és szerződésmódosítások nyilvántartása.
Az adóhatóság ellenőrzése során kiemelten vizsgálja, hogy az összehasonlító elemzés objektív, visszakövethető és megfelelően dokumentált módon készült-e el.
Transzferár-nyilvántartás készítése a pandémiával érintett adóévre
A Covid–19 világjárvány olyan gazdasági környezetet teremtett, amely korábban nem volt ismert a transzferárazási gyakorlatban. Egyes ágazatok működése szinte teljesen leállt, míg más szektorok jelentős növekedést értek el. Emellett az állami támogatások, az ellátási láncok megszakadása, a kereslet átrendeződése és a nemzetközi cégcsoportokon belüli kockázatmegosztás is közvetlen hatással volt a kapcsolt vállalkozások közötti árképzésre.
Mindez azt jelenti, hogy a 2020-as és a pandémiával érintett időszakokra készített transzferár-nyilvántartások során a korábbi évek módszerei önmagukban már nem minden esetben alkalmazhatók. A dokumentáció elkészítésekor külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a rendkívüli gazdasági környezet milyen módon befolyásolta az adott vállalkozás működését és a kapcsolt ügyletek árazását.
Mit mond az OECD és a NAV a pandémiás időszakról?
Az OECD 2020. december 18-án kiadott iránymutatása megerősítette azokat az alapelveket, amelyeket a NAV korábban már közzétett a Covid–19 transzferárazási hatásainak kezelésével kapcsolatban.
Az OECD útmutatója többek között kitér:
- az összehasonlító elemzések módosítására;
- a Covid–19 hatásainak figyelembevételére;
- a veszteségek kezelésére;
- az állami támogatások összehasonlíthatóságra gyakorolt hatására;
- az előzetes ármegállapítási eljárások (APA) alkalmazására.
A NAV útmutatója szintén hangsúlyozza, hogy a pandémia önmagában nem változtatja meg a transzferár-szabályokat, azonban a dokumentáció elkészítése során a rendkívüli gazdasági környezetet megfelelően figyelembe kell venni.
A szokásos piaci ár továbbra is a kiindulópont
A pandémiás időszakban is változatlanul a szokásos piaci ár elve marad a transzferárazás alapja.
A legfontosabb kérdés továbbra is az:
Hogyan jártak volna el egymással független vállalkozások ugyanilyen gazdasági körülmények között?
Ennek megválaszolásához a vállalkozásnak részletesen elemeznie kell többek között:
- az iparág változásait;
- saját működésének változásait;
- a költségszerkezet módosulását;
- az árbevétel alakulását;
- a létszámváltozásokat;
- az erőforrások átcsoportosítását;
- a kereslet és kínálat változását;
- a pandémia következtében végrehajtott szerződésmódosításokat.
Az eredeti cikk kiemeli, hogy nem elegendő kizárólag a pénzügyi mutatókat elemezni. A dokumentációban részletesen be kell mutatni azt is, hogy mely tényezők vezetettek a vállalkozás eredményének változásához, és ezek közül melyek vezethetők vissza a pandémiára.
Milyen adatokat érdemes elemezni?
A megfelelő dokumentáció elkészítéséhez célszerű összevetni:
- a pandémia előtti üzleti terveket;
- a tényleges árbevételi adatokat;
- a költségek alakulását;
- az eredménystruktúra változását;
- az üzleti folyamatok módosulását.
Az eredeti cikk külön hangsúlyozza, hogy ezek összevetése segíthet meghatározni:
- mely változások voltak kizárólag a pandémia következményei;
- mely eltérések vezethetők vissza vállalati döntésekre;
- valamint mely körülmények befolyásolták ténylegesen a szokásos piaci árat.
Emellett célszerű megvizsgálni azt is, hogy a kapcsolt vállalkozások között:
- történt-e szerződésmódosítás;
- változtak-e az árak;
- módosultak-e a szerződéses feltételek;
- független felek is hasonló módon jártak volna-e el.
Az összehasonlító elemzések sajátosságai a pandémia alatt
A pandémia egyik legnagyobb kihívása az összehasonlítható vállalkozások kiválasztása volt.
Az OECD álláspontja szerint továbbra is a legfrissebb rendelkezésre álló adatokból kell kiindulni.
A 2020-as dokumentáció készítésekor azonban a legtöbb esetben még nem álltak rendelkezésre olyan adatbázisok, amelyek már tartalmazták volna a pandémiás év pénzügyi adatait.
Ezért sok esetben csak a korábbi, úgynevezett „békeidőszaki” adatok voltak elérhetők.
Az eredeti cikk szerint ilyen esetben:
- figyelembe kell venni az adott iparág sajátosságait;
- elemezni kell a pandémia várható hatásait;
- dokumentálni kell, hogy ezek milyen módon befolyásolhatják az összehasonlíthatóságot.
Hogyan kezelhetők a veszteséges vállalkozások?
A veszteséges vállalkozások kezelése a pandémia egyik legösszetettebb kérdésévé vált.
Normál piaci környezetben a veszteséges vállalkozások gyakran nem kerülnek be az összehasonlító mintába, mivel nem tekinthetők tipikus piaci szereplőknek.
A pandémia azonban számos iparágban általános veszteségeket eredményezett.
Ezért minden esetben vizsgálni kell:
- az adott iparág egészét;
- a veszteség okát;
- annak időbeliségét;
- valamint azt, hogy független vállalkozások is hasonló eredményt értek-e el.
Az eredeti cikk arra is felhívja a figyelmet, hogy multinacionális vállalatcsoportok esetében külön kérdés lehet a pandémia miatt keletkezett veszteségek csoporttagok közötti megosztása.
Ilyenkor is a szokásos piaci ár elvét kell alkalmazni, vagyis azt kell vizsgálni, hogy független vállalkozások milyen módon osztották volna meg ezeket a gazdasági kockázatokat.
Milyen hatással vannak az állami támogatások?
A pandémia során az egyes országok eltérő támogatási rendszereket vezettek be.
Ez jelentősen befolyásolhatja az összehasonlító elemzések eredményét.
A NAV útmutatója szerint megfelelő összehasonlító vállalkozások hiányában célszerű lehet:
- először magyar vállalkozásokat vizsgálni;
- szükség esetén V4 országok vállalkozásait bevonni;
- ezt követően EU28-as összehasonlító mintát alkalmazni.
Az eredeti cikk ugyanakkor arra is rámutat, hogy nem elegendő pusztán a földrajzi szűrés.
Vizsgálni kell azt is, hogy:
- az adott vállalkozás milyen állami támogatásban részesült;
- a mintába bevont vállalkozások kaptak-e hasonló támogatást;
- szükséges-e emiatt korrekciót alkalmazni az összehasonlító elemzés során.
Mit érdemes szem előtt tartani a pandémiás dokumentáció elkészítésekor?
A világjárvány ellenére a transzferár-szabályok nem változtak meg.
A dokumentáció elkészítése során továbbra is ugyanazokat az alapelveket kell alkalmazni, azonban a pandémia gazdasági hatásait részletesebben kell dokumentálni és elemezni.
A legfontosabb feladatok:
- az iparági környezet bemutatása;
- a vállalkozás működésének elemzése;
- a pandémia tényleges hatásainak dokumentálása;
- az összehasonlító elemzés szükség szerinti módosítása;
- a szerződésmódosítások bemutatása;
- a szokásos piaci ár megfelelő alátámasztása.
Bár a pandémia hosszú távú hatásai még nem minden esetben voltak teljes körűen láthatók a dokumentáció készítésekor, a vállalkozásoknak a rendelkezésre álló információk alapján kellett elkészíteniük transzferár-nyilvántartásukat.
Hogyan tud segíteni az Altamix?
A rendkívüli gazdasági környezet jelentősen megnehezítette a transzferár-nyilvántartások elkészítését. Egy megfelelő dokumentáció ma már nemcsak az alkalmazott transzferárakat mutatja be, hanem azt is alátámasztja, hogy a pandémia milyen hatással volt a vállalkozás működésére, eredményességére és árképzésére.
Az Altamix Kft. kizárólag transzferárazásra specializálódott szakértői csapata támogatást nyújt többek között:
- a kapcsolt vállalkozási viszonyok felmérésében;
- a transzferár-kötelezettségek meghatározásában;
- a Masterfile és Local File elkészítésében;
- a Covid-időszak sajátosságainak dokumentálásában;
- a szokásos piaci ár meghatározásában;
- összehasonlító elemzések elkészítésében;
- NAV ellenőrzésekre történő felkészülésben és szakmai képviseletben.
2009 óta kizárólag transzferárazással foglalkozunk, ezért célunk, hogy ügyfeleink számára olyan dokumentációt készítsünk, amely nemcsak a jogszabályi megfelelést biztosítja, hanem egy esetleges adóellenőrzés során is megfelelő szakmai alátámasztást nyújt.
Összefoglaló
A Covid–19 világjárvány jelentős kihívások elé állította a kapcsolt vállalkozásokat, azonban a transzferár-szabályok alapelvei nem változtak. A vállalkozásoknak továbbra is a szokásos piaci ár elvét kell alkalmazniuk, ugyanakkor a pandémia gazdasági hatásait részletesen dokumentálniuk kell a transzferár-nyilvántartásban.
A megfelelő dokumentáció elkészítéséhez nem elegendő a korábbi évek adataira támaszkodni. Figyelembe kell venni az iparági változásokat, az állami támogatások hatását, a veszteségek kezelését, az összehasonlítható vállalkozások kiválasztását, valamint a szerződéses feltételek módosulását is. A gondosan elkészített transzferár-nyilvántartás továbbra is az egyik legfontosabb eszköz a NAV-ellenőrzések során.
Gyakran ismételt kérdések
1. Megváltoztak a transzferár-szabályok a Covid–19 járvány alatt?
Nem. A transzferárazás alapelvei változatlanok maradtak, azonban a pandémia gazdasági hatásait a dokumentációban részletesen be kell mutatni.
2. Mire kell különösen figyelni a pandémiás időszak transzferár-nyilvántartásának elkészítésekor?
Vizsgálni kell többek között az iparági változásokat, a vállalkozás működésére gyakorolt hatásokat, az állami támogatásokat, a veszteségek kezelését, valamint azt, hogy szükség volt-e a kapcsolt vállalkozások közötti szerződések módosítására.
3. Hogyan kell kezelni a veszteséges vállalkozásokat az összehasonlító elemzés során?
A veszteséges vállalkozások nem zárhatók ki automatikusan. Vizsgálni kell, hogy a veszteség a pandémia következménye-e, és hogy az adott iparágban a független vállalkozások is hasonló gazdasági eredményt értek-e el.
4. Befolyásolják az állami támogatások a transzferár-elemzést?
Igen. Az állami támogatások hatással lehetnek az összehasonlíthatóságra, ezért a dokumentációban vizsgálni kell, hogy a vizsgált vállalkozás és az összehasonlító mintában szereplő társaságok milyen támogatásban részesültek.
5. Készíthető megfelelő transzferár-nyilvántartás akkor is, ha még nem állnak rendelkezésre teljes piaci adatok?
Igen, de a dokumentációban részletesen indokolni kell az alkalmazott módszert, a felhasznált adatokat és azt, hogy a rendelkezésre álló információk alapján miért tekinthető megalapozottnak a szokásos piaci ár meghatározása.
Berényi Mariann
altamix@altamix.hu
[1]https://www.oecd.org/tax/transfer-pricing/guidance-on-the-transfer-pricing-implications-of-the-covid-19-pandemic.htm
[2]https://nav.gov.hu/nav/segitseg_rendkivuli_helyzetben/gyakori_kerdesek_valaszok/xii_transzferar
[3] A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. 4.§ (2)
[4] A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. 4.§ (7), (27), (31/B)
[5] Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (8:2)
[6] A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. 4.§ (23)
[7] Az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet 16.§ (4.b.)
[8] A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. 18.§ (6)
[9] A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. 18.§ (5)
[10] A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. évi NGM rendelet
[11]A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény