A szokásos piaci ár meghatározásának egyik itthon és külföldön legelterjedtebb módszere a törvényben előírtak egyikeként a nettó jövedelmezőség módszere. Ennek használatához adatbázis használata szükséges, amelyből kiválasztásra kerülnek a vizsgált vállalkozáshoz hasonló cégek. Cikkünkben a piaci ártartomány kérdéskörét járjuk körül.
Hogyan válasszunk adatbázist?
Milyen előírások vonatkoznak az adatbázisokra, amelyekből az összehasonlító minta kerül kiválasztásra? A jogszabály azt írja elő, hogy az adatbázisnak nyilvánosnak kell lennie, az adóhatóság által hozzáférhetőnek, utólag ellenőrizhetőnek kell lennie. Ez feltételezi a kiválasztás lépéseinek, az egyes paraméterek szerinti szűrésnek a dokumentálását. A hazai jogszabályokba beemelt, kötelezően alkalmazandó ajánlás, az OECD Transzferár Irányelvek (továbbiakban TI) ennél konkrétabban fogalmaz (TI 3.30), azaz az üzleti adatbázisok olyan információforrások, amelyek alapját az igazgatási szervekhez benyújtott beszámolók képezik és ebből kifolyólag kutatásra, statisztikai elemzésre alkalmasak.
Praktikus, helyenként gazdaságos lehetőséget jelentenek a külső információk megszerzése terén, de nem szabad elhanyagolni az adatbázis alapján történő szűrés mellett a közmédia alapján történő ellenőrzést sem a mintában maradt társaságokra vonatkozóan (TI 3.33). Az OECD Transzferár Irányelvek alapvetően minden országnak a hazai vállalkozásokkal történő összehasonlítást javasolja, csak abban az esetben indokolt nemzetközi adatbázis használata, ha belföldi szinten nem áll rendelkezésre elegendő adat (TI 3.35), mindazonáltal korrekciós tényezővel kell összhangot teremteni, ha az országok közötti piaci eltérés, vagy a számviteli beszámolók eltérősége befolyásolná az összehasonlíthatóságot (TI 3.35)
Fontos tehát, hogy az adatbázisból egységes elvek mentén kerüljenek kiválasztásra a társaságok, azokat az mutatók alapján történt kiválasztáson túl egyedileg is elemzés alá vegyék. Ezért csak olyan adatbázis alkalmazása az elfogadott, amely tartalmazza a vállalkozások egyedi elnevezését, mert szükséges, hogy ellenőrzésre kerüljön ténylegesen hasonló tevékenységet folytat a vizsgált társasággal, vagy sem.
Fontos az is, hogy tartósan veszteséges vállalkozások ne maradjanak a szűréssel automatikusan kiválasztott mintában, hiszen e vállalkozások piaci árképzése nem valószínű, hogy szokásos és piaci. Az adatbázis kiválasztásánál az is nagyon fontos szempont, hogy kellően konzekvensen történik-e a mutatók alapján a szűrés, ez az adatbázisokra épülő transzferár modulok minőségi kérdése a piaci ártartomány meghatározásának vonatkozásában.
Miután a hazai adóhatóság az ellenőrzés során az Amadeus elnevezésű, nemzetközi adatbázist használja, felvetődik a kérdés, hogy a vállalkozóknak kötelező-e szintén az igen drága Amadeus- hozzáférést megvásárolniuk. Természetesen hasznos, miután az adóhatóság az utóellenőrzése során nagy valószínűséggel hozza ki ugyanazt az eredményt, azaz a piaci ártartományt. Természetesen, ha a körülmények azt támasztják alá, akkor elengedhetetlen a nemzetközi adatbázis használata.
Mindazonáltal a hazai vállalkozások hazai környezetben működnek, a Transzferár Irányelvek a belföldi adatbázissal való összevetést tekintik elsőrendűnek, valamit a jogszabály csak indokolt esetben javasolja a nemzetközi környezettel és más nemzetek esetenkénti eltérő beszámolójával való összevetést (TI 3.35).